A héten megkezdődött ez az irtó időigényes jelenléti oktatás, és ahogy az a vicces bácsi a tévében mondani szokta, jelenlétemmel én is emeltem az esemény fényét. Az első lecke, amit megtanultam, az, hogy az idő relatív fogalom: 45 perc a fociban piszok gyorsan elillan, egy tanóra azonban sose, hogy véget érjen!
2025. november 13., csütörtök
Vélemény
A most kibontakozó, az eddig hiányzó történelmi forrásokat földolgozó, kiváló Délvidék a nagy háborúban sorozat második köteteként a Monográfia Helytörténeti Egyesület kiadásában 2018-ban jelent meg Besnyi Károly szerkesztésében a Közös múltunk és sorsunk – A nagy háború emléke Bácskossuthfalván 100 év távlatából című kiadvány, mely a település öt kiváló helytörténészének munkáját dicséri. Elragadó az a lelkesedés, az a szeretet, ahogyan a bácskossuthfalviak az elmúlt évtizedekben közösségük, a „konok kun leszármazottak” sorsának, történelmé...
Korán ébredtem, amit nem is bántam, mert így volt időm annyit edzeni, amennyit szerettem volna. Álomittasan azon elmélkedtem, hogy ma vajon mire essen a választásom, úszni menjek, vagy inkább HIIT-napot iktassak be, esetleg a girjával edzek.
Kissé nyögvenyelősen kezdődik Tolnai Ottó regényének második része, a szerző igyekszik emlékeztetni dolgokra és szereplőkre az előző részből, ott pedig volt minden, a szabad élettől a börtönig meg a diliházig, helytörténettől a környezetrajzig, a családtól a különleges emberekig, a barátoktól a művészetekig, a mikroszkopikus leírásoktól a metaforikus túlzásokig.
Az eseménytelennek megszokott nyári hónapok is kitermelnek olykor egy-egy feleslegesen kiélezhető témát a szerbiai politikai színtéren. Amikor a mindennapok embere éppen valahol valamelyik vízparton próbál megszabadulni az év előző szakaszában felgyülemlett stressztől, egyes politikusok előállnak olyan korszakalkotó ötletekkel, mint amilyen például a vajdasági nemzetiség bevezetésének fontossága, hiszen hogyan is fejezhetné valaki ki másként azt, hogy éppenséggel a tartomány polgárának tekinti magát, a vajdasági többkultúrájú, színes társada...
Tisztelt Pósa atya!Mostanában Lisieux-i Szent Terézről olvastam.