Izgatott szülők és rokonok előtt traumáik elordításában versenyző gyerekek; szoba, amelyen az összes ablak helyett tükör van, és csak befele látni; kirakós boldogság és melankólia, csak néhányak azok közül a bizarr jelenségek közül, amelyekkel Sztercey Szabolcs Plüssbolygó című verseskötetében találkozhatunk. Szabad formában született, meghökkentő és groteszk tartalmú műveiben a szerző egy sajátos költői univerzumot teremt.
2026. május 8., péntek
Vélemény
Atata a héten órákat töltött a padláson, elmondása szerint totál feltúrta a régi dobozokat.
A hétvégén családi fényképek és egyéb ereklyék rendszerezésével foglalatoskodtunk, közben nosztalgiával gondoltunk a régi szép időkre, és azokra a szeretteinkre, akik már csak az emlékeinkben élnek. Előkerültek a dédszüleim iratai (keresztlevelek, házassági levelek, bizonyítványok, munkakönyvek) – némelyeket valóban csak a szentlélek tartja egyben –, amelyeket ránk, utódokra hagyományoztak, annak igazolásaként, hogy összetartozunk.
A mai napig megmaradt bennem a gyerek- és fiatalkori május elsejék hangulata, emléke, annak ténye, hogy erre a napra is legalább akkora izgalommal tekintett mindenki a környezetemben, mint például a születésnapokra, hiszen a május elsejék is az összejövetelekről, barátkozásokról szóltak. Történt „valami”, ami nem az iskolához és a tanuláshoz volt kapcsolható, mégis jórészt ugyanazokkal töltöttük a napot, akikkel a tanulást is a padokban.
Az Ujjnyomat című verseskötet mind küllemében, mind stílusában, mind témaválasztásában szervesen illeszkedik Fellinger Károly eddigi életművébe. A Vida Gergely által szerkesztett kiadvány visszafogott eleganciájával emlékeztet a költő korábbi köteteire, amelyek esetében nyilvánvaló a szerzői/kiadói elképzelés, miszerint a könyv olyan tárgy (könyvtárgy), amely a tartalmán túl a külsejével is esztétikai értéket képvisel.
Kelecsényi Zádor alakját a szlavónországi magyarok ügyének védelmezőjeként őrzi az emlékezet. 1856-ban született, és a századforduló éveiben-évtizedeiben vállalt meghatározó szerepet a magyarság életében, 1895–1911 között Vukovár város hivatalos királyi közjegyzője volt.