Örömmel foglalok helyet az utolsó szabad ülőkén, nyugtázva, hogy pompás kilátás nyílik a finoman megvilágított játéktérre. Zümmögésszerű morajlás a fészkelődő nézői tömegben.
2026. április 6., hétfő
Vélemény
Előítélet: az erőszak nálunk nem fordulhat elő, a bántalmazók más környezetből származnak.
„Igen”, „nem”, „talán”, „nem tudom”, Öt, nem több című kisprózájában Albahari – röviden – kifejti, mindössze ennyi szóra van szüksége az embernek, hogy bármely kérdésre válaszoljon; ha pedig soha nem kérdez, ennyi szó elég egy életre. Sándor Zoltán fordításában magyarul is olvashatjuk immár a neves szerb prózaíró Különös történetek című kötetét, melyben erősen redukált, míves kisprózákat találunk a négy-ötsorosaktól kezdve a maximum másfél oldalasakig, amelyek között a legrövidebbek szinte haikuszerűen légiesek, mindenesetre van bennük valam...
Egy könyvet elolvasni, megemészteni komoly erőfeszítést igényel, odaülni a televízió elé, kikapcsolódás, lazítás, a test és a lélek kényelme, a fotelkultúra ajándéka, írja egy helyütt Csoóri Sándor, hozzátéve, a régi görögök márvány- és kőszínházakat építettek maguknak, nem sajnálták értük az áldozatot, hiszen tudták, hogy katarzisok nélkül felfoghatatlan, érthetetlen az emberi lét. Ma csak igen kevés ember érzi ennek a szükségességét, a többség jobbára csak szórakozni, nevetni, bámészkodni akar, nézni a szakadatlanul zajló „világszínházat”,...
Az év novellái 2015-ös kiadásának szövegei a hagyománynak megfelelően a szerzők születési éveinek sorrendjében következnek. Az első novellának, Tóth Mária Szenvedéstörténetének a narrátora egy szándékoltan rontott, a szépirodalmi stílust erőltetetten imitáló nyelven beszélő egykori zárdanövendék, akinek az esetében nehéz eldönteni, vajon az irónia regiszterén szólal-e meg: „A Petőfi-szövegeket élteti a megragadott jelenség, a mindent lebíró őszinteség, ezek nélkül az apróságok nélkül nincs irodalom, nincs jó vers, hogy ne említsem a szonette...
Az utóbbi időben a lapok gazdasági rovatainak slágertémája a Telekom tervezett és bejelentett eladása. Ez annál is inkább érthető, hiszen a távközlési közvállalat Szerbiában az utolsó állami cég, amely jelentős hasznot valósít meg.