A palicsi filmfesztivál szervezői a fesztiválműsor ismertetése idején azt mondták, hogy a filmek sokféle témát dolgoznak fel, de leginkább talán a család vagy épp a szülő-gyermek viszony az, amely...
2026. június 29., hétfő
Vélemény
Éppen hogy belesüppedtünk a délibábos ernyedtségbe – ki valamelyik vízparton, ki a forró aszfalton –, amikor emlékeztettek bennünket arra, hogy semmi okunk az aggodalomra. A polgárok csak bátran fogadják el Aleksandar Vučić kormányalakító kinyújtott karját, és engedjék, hogy vezesse őket, mondta Nebojša Stefanović ügyvezető státuszú belügyminiszter, aki hiszi, ha eljön a megfelelő pillanat, Vučić megalakítja a köztársasági kormány következő összetételét, így senkinek nincs oka aggodalomra.
A köznép számára eddig sem volt hétpecsétes titok, hogy – elsősorban – az ellenzéki pártok szó szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy hatalomra jussanak. Annak ellenére, hogy megnyilatkozásaikban magasan az első helyen áll, hogy ebbéli szándékuk abból fakad, hogy „meg akarják menteni” az adott közösséget.
Az én gyerekkoromban mindenki gyűjtött valamit, papírszalvétákat, üveggolyókat, képeslapokat vagy bélyegeket. A vakációzó barátok, családtagok mindig küldtek razglednicát a tengerpartról, a tengerentúlról érkező küldeményekre felnyalt bélyegekért pedig valóságos hajtóvadászat folyt.
Tavaly késő ősszel építkeztek a szemben levő épületen. Az egyenes tetőre szinte egy közel száz négyzetméteres házat hoztak tető alá.
Till Attila remek filmet készített. Amikor azt mondom, hogy remek filmet, akkor nem a filmnyelvi eszközök megújítására, az egyedi stílusjegyek kidolgozására vagy egyéb formai bravúrra gondolok, hanem arra, hogy az író-rendező képes volt közérthető módon elmesélni egy fordulatokban gazdag, rendkívül izgalmas történetet – megfejelve az egészet egy hatalmas csavarral a fináléban.