Kopott fehér, mezítlábas papucsát csillogó üvegfényű műanyag bizsuk sora ékesíti. Most is ott ácsorog benne az inkább suttyó legényre hasonlító, esetlenül sárgásbarnára festett, rövid, rendezetlen frizurájú, arcvonásaiban már-már marcona kinézetű kamasz lány a megszokott helyén.
2026. június 29., hétfő
Vélemény
A világ megmentése történelmi pillanatát élhettük meg november 4-én – miközben ezt észre sem vettük –, vagy csak a média kapott a klímaváltozás témájában újabb nyersanyagot, amelyen egy-két napig e...
Az olcsó szemfényvesztéssel egy gond van, méghozzá éppen az, hogy olcsó. A kifinomultság leghalványabb árnyalatát is mellőző politikai teatralitás éppen csak azokra bír meggyőző erővel, akik nem biztosak benne, hogy a húsvéti tojást nem a nyuszi tojja.
Van egy markáns bekezdés Győrffy Ákos Hegyi füzet című könyvében a Kádár-korszakról: „Kimentek a határba, és leöldösték a lovakat mindennap, húsz-harminc lovat egyszerre, aztán kivitték a nőket, és megbecstelenítették őket a sárban, ősz volt, köd és sár, mindennap ezt tették, mi repülőgépről fényképeztük mindezt édesanyámmal. Ez volt a Kádár-rendszer.
Az idő múlásával a külföldi hitelezők, főképp a Világbank részéről egyre nagyobb teher nehezedik a belgrádi kormányra, hogy minél előbb szabaduljon meg azoktól a gyáraktól, amelyek pénzügyileg koloncként lógnak a költségvetés nyakán, hiszen minden támogatás ellenére sem képesek talpra állni. Pedig ezek között vannak úgynevezett stratégiai fontosságú cégek is, például a pancsovai vegyi művek.
A mindenkori néző általában szeretne a kulisszák mögé látni. Színházi előadás esetében kiváltképp.