2026. április 3., péntek

Vélemény

Zugsführer

Ez július 2-án, sarlós Boldogasszony napján, annak is hajnalán történt 1918-ban, amikor a nagy háború miatt már mindenki tegező viszonyban volt a halállal. Különösen a frontharcosok, akik csukaszürke mundérban, német vezényszóra, saját anyanyelvükön imádkozva cimborálhattak az ördöggel.

Kamionfülkéből motelszobába

Május végén lépett érvénybe Németországban az a rendelkezés, melynek értelmében büntetik azokat a kamionsofőröket – és egyben az őket alkalmazó cégek tulajdonosait is –, akik a hatnapos munkahetet követően a heti 45 órás kötelező érvényű pihenőt nem szállodában vagy motelban, hanem a jármű fülkéjében töltik el. A szálláshely költségeit a munkáltató köteles állni.

Háború három szinten

Soha nem tudtam őszinte meggyőződéssel szurkolni a két legnagyobb szerb labdarúgóklub egyikének sem, és utoljára a gyerekkori, kötelező iskolás heccelődésnél mentem bele, vajon partizanos, vagy zvezdás vagyok-e (ha jól emlékszem, előbbit választottam, fogalmam sincs, milyen okokból).

Bontásból milliárdok

A falvakban és a kisebb városoknak nem okoz túlságosan nagy gondot az építési törmelék elhelyezése, hiszen több helyen még mindig léteznek az egykori téglagyári gödrök, vagy a határban lapályosabb útszakaszok, amelyeknek a feltöltésére használni lehet a feleslegessé vált építőanyagot. A nagy városokban, ahol külméretre is hatalmas létesítményeket terveznek, a beruházások legtöbb esetben csak úgy valósulhatnak meg, ha lebontanak régi épületeket.

A boldogság rabjai

Határok fémjelezte időkben élünk. Éles határvonalak választanak el egymástól országokat, kultúrákat, embereket, generációkat és családtagokat nemkülönben, a szigorúan őrzött területi határvonalak mellett tőlünk és szándékunktól függetlenül meghúzott választóvonalak feszülnek a társadalmi rétegek között, ellehetetlenítve az átjárást egyikből a másikba, és a biológiai létünk szabta határról sem szabad megfeledkezni, hiszen bármit is kezdünk az életünkkel, mindvégig tisztában vagyunk azzal, hogy időnk korlátozott.

A metamorfózisok királynője

„De jó, akkor én színésznő vagyok!” Állítólag ez volt az első mondata Borbély Alexandrának, miután először megnézte Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét, amelynek a női főszerepét alakította.