A minap ez egyik legnagyobb magyarországi kereskedelmi tévécsatorna reggeli műsorában a celebek a jótékonykodásról, az adományozásról, a segítségnyújtásról beszélgettek. A sokféle verzió közül nekem leginkább az tetszett, amikor egyik híresség a személyközi kapcsolatok jelentőségét emelte ki, azaz hogy bizonyos nehéz sorsú emberek, gyermekek számára a legfontosabb, hogy beszélgetni tudjanak, s az anyagi segítség mellett elmondják problémáikat valakinek – valakinek, aki adott esetben nem egy szakember, csak egy segíteni vágyó illető.
Vélemény
Vasárnap van a füstmentes nap, amellyel hangsúlyozzák, hogy a dohányosoknak nincs joguk ártani nemdohányzó embertársaiknak. Cigizni rossz dolog és tényleg le kellene szokni róla, mert a dohányzással nemcsak magunknak, hanem a környezetünknek is ártunk.
Évente több alkalommal meglátogatjuk a köztiszteletben álló, nyugdíjas pedagógusházaspárt. Beszélgetéseink témája mindig nagyon szerteágazó.
Anglia és Norvégia közt egy kopár és kegyetlen éghajlatú szigeten a szorgok voltak az őslakosok, magukról úgy tartották, hogy a „legemberebb emberek”, ám a szigetet elfoglaló I. Bandemag ír király állatinál is alacsonyabb sorba taszította őket, meztelenül, négykézláb kellett járniuk, tilos volt beszélniük, egyáltalán hangot hallatniuk, a zord teleket sziklahasadékokban kellett átvészelniük, miközben palotát építettek a királynak, az írek szívesen vadásztak rájuk, meg is ették őket, bár királyuk idővel megelégelte a kannibalizmust.
A napokban többektől hallottam és olvastam, hogy november 15-én ünnepeljük a magyar szórvány napját. Igencsak bizonytalan vagyok abban, hogy ünnepet jelent-e ez a nap.
Görcsölő gyomorral várom a telet. Félek a látványtól, ami vár reám.

