Idősebb Guelmino János zentai építészmérnök fiaként látta meg a napvilágot 1922-ben. Biológia–kémia szakos tanárként dolgozott, a Zentai Főgimnázium tanára (1946–1951), Zenta községi, majd járási tanfelügyelő (1952–1959), általános iskolai tanár (1959–1971). 1972-től 1983-ig az Újvidéki Rádió zentai szerkesztője, 1983-ban vonult nyugdíjba, de a munkát, a természetjárást, az írást, a tankönyvfordítást nem hagyta abba, amíg csak erővel bírta.
Számos társadalmi elfoglaltsága mellett nagy lelkesedéssel kutatta Zenta és környéke, a Tisza mente élővilágát, külső munkatársa volt a Magyar Szónak, a Hét Napnak, állandó rovata volt a Tiszavidék mellékletben. Két-két külön kiadványt szentelt Zenta és környéke növény- és állatvilágának, Zenta monográfiájában az Élővilág fejezet szerzője.
Évekig tevékenyen dolgozott a Sporthorgász Szövetségben, a tartományi Vöröskeresztben, a Tartományi Környezetvédelmi Bizottságban, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság tagja, számos magas állami elismerés birtokosa. Tucatnyi tudományos közlemény és tanulmány szerzője, három természettudományi rövidfilm, köztük A Tisza virágzása című alkotója. Több mint háromezer írása jelent meg vagy hangzott el a rádióban. Több tucat középiskolai biológia tankönyv fordítója. A Jugoszláv Enciklopédiában több száz szócikket fordított magyarra. Zenta díszpolgárává választották.
Hosszú és termékeny életút után búcsúzni vagyunk kénytelenek a Tanár Úrtól, akit visszafogadott magához a nagybetűs Természet, amelynek apró csodáit oly sok éven át kutatta és népszerűsítette az iskolában és a rádió hullámhosszán élőszóban, újságokban és könyvekben pedig papírra nyomtatva az örökkévalóságnak.
Nyugodjék békében!
János bácsi, a Tanár Úr temetése, holnap, kedden, október 29-én 14,30 órakor lesz a zentai felsővárosi temetőben.
