A zentai és csókai méhészeket tömörítő méhész egyesület tagjai az elmúlt években a szélsőséges időjárás, a rengeteg be nem jelentett vegyszeres permetezés és a sorozatos méhcsalád-lopások miatt igazán nehéz körülmények között végezték a tevékenységüket – számolt be lapunknak Báló Róbert, az egyesület elnöke, aki arról is beszélt, hogy a méhészet a laikus szemeknek könnyű és egyszerű munkának tűnik, de a valóság ettől távol áll.
– Ez egy rendkívül összetett és precíz rendszer, ahol minden mozzanatnak tétje van, és mindennek óraműpontossággal kell működnie, hiszen a késlekedés komoly kárt okozhat a méhcsaládokban – magyarázta, majd beszámolt a mögöttük álló méhészeti év sajátosságairól és kitért a tervekre is.
Elmondása szerint a környékbeli méhészek tavasszal nagyon rossz állapotú méhcsaládokkal vágtak neki a szezonnak és nehéz évet is zártak.
– Szinte ötven százalékos veszteséget könyveltem el az év elején, valószínűleg azért, mert elszaporodtak az atkák. A tavalyi forró nyári idő nem tett jót a méheknek. Ez ellen úgy igyekszünk védekezni, hogy árnyékos helyre visszük a kaptárakat. A méhek rengeteg energiát fordítanak arra, hogy hűtsék a kaptárat, ezért nem tudják bejárni az adott területet a nektárért, sőt a 40 fokos melegben elő sem jönnek. Minden méhészetnek volt valamennyi elhullása, kinek több, kinek kevesebb. A méhpopuláció legnagyobb elhullása Észak-Vajdaságban történt, egyes helyeken a 90 százalékot is elérte.
– Az idén arra törekedtek a termelők, hogy számbelileg visszaállítsák a méhek számát. A megmaradt törzscsaládokat osztottuk szét, így próbáltuk a rajokat pótolni. Ha a mézhozamot nézzük, megállapíthatjuk, hogy az idei év nagyon hasonló a tavalyihoz. Ha a törzscsaládokat vesszük figyelembe, akkor nálam például 35 kilogramm mézet hoztak kaptáronként. A mézfajták között a hozam mindig eltérő, és sok tényezőtől függ. A méheket először a repcéhez visszük, és a virágzása nagyban függ az időjárástól. Repcén átlagosan 15 kilogramm mézet pergetünk ki kaptáronként. A repce virágzása szinte összeér az akácéval, ezért igyekezni kell átszállítani a méheket. A méhészek látják, hogy virágzik az akác, ezért sietnének átvinni a kaptárakat, de ha túl korán pergetik ki a repcét, akkor abból baj lehet. Ha nem teljes az érés, és magas a méz víztartalma, akkor hajlamos a megsavanyodásra – fogalmazott Báló Róbert.
Az egyesület elnöke hozzátette, a méhészek az akácvirágázásra igyekeznek összpontosítani, mivel annak jóval jövedelmezőbb a méze.
– Sajnos a környékben nincsenek egybefüggő akácterületek, ezért minden méhész Hajdújárás és Kelebia környékére viszi a kaptárait. Amennyire csak tudjuk, a határ mellé tesszük le a méheket, mivel Magyarországon sokkal kiterjedtebbek az akácosok. Az akácvirágok sajnos minden második évben elfagynak, ha pedig éppen hosszabb ideig virágzanak, akkor a mi méhcsaládjaink a gyengék, vagy napokig esik az eső. Nagyon sok mindennek egyeznie kell ahhoz, hogy szép hozamot érjünk el. Az akác után, akinek módjában áll, az a Tarcal-hegységre viszi a méheit, ahol virágzik a hárs, de az is igen szeszélyes. Ezek után várjuk a napraforgót, és ilyenkor jön egy hosszabb időszak, amikor a méhek kondíciójával foglalkozunk. Ezt etetéssel oldjuk meg, ennek köszönhetően az anyaméh nem áll le a népesség szaporításával. Tévhit, hogy a cukorsziruppal való etetésből a cukor belekerül a mézbe. Azért etetjük olyankor a méheket, hogy a népesség szaporulata megmaradjon, erősen vágjanak neki a napraforgó betakarításának, és minél jobb hozamot érjenek el. Ami a piaci igényeket illeti, a mézre stabil a kereslet. A nagybani árak emelkedtek, a piaci árak viszont maradtak: a repce 600 dinárba kerül, a vegyes virágméz 800 dinárba, a napraforgó 700 dinár, az akác 1000–1200 dinár, a hárs pedig 1000 dinár. A méhészeti évet már lezártuk, még augusztus elején elkezdtük a méheket felkészíteni a télre. Fontos, hogy a méhek atkamentesen menjenek telelni, és tömeges legyen a populáció, ugyanis ezeknek a méheknek hat hónapot kell életben maradniuk, ellentétben a nyári munkásméhekkel, akik mindössze 45 napot élnek. Ki kell emelni, hogy a méhcsaládokat az idén sokkal erősebben tettük el télire. Bizakodóak vagyunk a jövő évvel kapcsolatban, majd meglátjuk, hogyan kezdjük a tavaszi szezont. Nagyon erősek a családok, sok bogár van bennük, és megfelelő mennyiséggel vágtak neki a télnek. Ha lehet, akkor a téli etetést el is hagyjuk, esetleg tavasszal serkentés szempontjából adunk nekik enni. Kíváncsian várjuk már a következő szezont, egyelőre nagyon ígéretesek a kaptárak – magyarázta Báló Róbert, majd kérdésünkre az egyesület munkáját is összegezte. Kiemelte, hogy nagy múltú egyesületről lévén szó, a taglétszámuk stabil, viszont azt látják, hogy új az új, internetes világ beköszöntével egyre kevesebben csatlakoznak hozzájuk, mivel már minden információ megtalálható a világhálón, ezért nincsenek rákényszerülve az emberek, hogy egymástól szerezzék meg a tudást.
– Régebben a méhészek többször találkoztak, és beszámoltak egymásnak a saját méhesük állapotáról. Megosztották egymással a tapasztalataikat, a tudásukat és azt, hogy ki milyen újításról hallott. Mára ezt teljesen felváltotta az internet, ezért jóval kevesebbszer találkoznak az egyesületek tagjai. Azt is hozzá kell tenni, hogy rengeteget változott a méhészkedés és az időjárás is az elmúlt évtizedekben. A 30–40 évvel ezelőtti jól bevált módszereket már nem követhetjük, hiszen körülöttünk is minden megváltozott. Alkalmazkodnunk kell az új helyzethez, és ehhez újfajta tudás kell. Ettől függetlenül az egyesületen belül tartjuk egymással a kapcsolatot, sőt képzésekre és kiállításokra is járunk. Évente néhány alkalommal összeülünk, és megbeszéljük a terveket, illetve azt, hogy milyen kiállításokra megyünk el. A magyarkanizsai méhészegyesület előadásaira minden évben eljárunk, és ott informálódunk az aktualitásokról. Örömmel mondhatom, hogy november 29-én voltunk Madarason, ugyanis az ottani méhészegyesülettel nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Hegedűs Dénes kiváló méhész szakember előadásán vettünk részt, és testvéregyesületi szerződést is aláírtunk a madarasiakkal. Reményeim szerint ezzel a mi egyesületünk is nagyobb lendületet vesz, és magyarországi, illetve erdélyi kiállításokra is eljutunk – mondta Báló Róbert.
