Segítségért fordult hozzánk egy zentai olvasónk: sürgősen lakásra lenne szüksége a családnak, mert a panaszos súlyos beteg, szociális segélyen tengődik, a házukat pedig már régen lakhatatlanná nyilvánították, mert dőlnek a falai, szakadozik a mennyezet. Többévi kilincselés után nemrégen ugyan a nővére és a sógora kapott némi önkormányzati támogatást albérletre, de ez csak ideiglenesen oldotta meg a gondjukat.
Az eset a polgármestertől a közigazgatás érintett osztályaiig mindenki előtt ismert; nem is azért, mert rendkívüli, hanem az igénylők kitartása miatt. Részletekbe menően mégsem foglalkozunk vele – inkább az általános helyzettel –, hiszen mindenki elismeri, hogy meg kellene oldani a gondot, csak éppen nincs üres lakás.
Ceglédi Rudolf polgármester elmondta, hogy falusi lakást fölkínáltak az érintetteknek, de nincs szándékuk elköltözni a városból, üres községi lakás viszont nincs a városban. Pénzbeli támogatást kaptak, de ez nem oldotta meg lakásgondjukat. Megjegyezte azt is, hogy bármennyire is tőle várják a megoldást – foglalkozott is vele elég sokat –, nem ő dönt ilyen kérdésekben, hanem a lakásügyi bizottság, ő csak aláírja a határozatot.
Csakhamar kiderült, hogy korántsem egyetlen család küzd ilyen gondokkal, jelenleg ugyanis harmincnál több rossz anyagi helyzetben levő kérvényező vár lakásra, miközben nincs mit kiosztani, s egyébként is igen nagy a káosz az egykor társadalmi tulajdonban volt „szociális” lakások körül.
Az igencsak bonyolult helyzetet Tuza Valéria, a kommunális és lakásügyi osztály vezetője és Répás Erika, a lakásügyi bizottság elnöke vázolta föl.
Mint elmondták: harmincnál több lakás van községi tulajdonban, amelyekben kivétel nélkül szociálisan veszélyeztetett emberek laknak. A régebbiekhez képest ez kevés, mivel a nagy lakásfölvásárlás idején a többség megvásárolta az ingatlanokat. Pontos számot nem tudtak mondani a lakásállományról, mert például az is megtörtént, hogy községi tulajdonnak vélték a tulajdont, s kiderült, hogy negyvenéves törlesztésre megvette a lakó, csak nem íratták át. Más esetben arra derült fény, hogy valójában másik intézményé az épület, miközben községinek hitték.
Sajnos a meglévő lakások többsége igen rossz állapotban van, részben amiatt, mert sok az olyan lakó, aki nem tartja karban, még a padlót is föltüzelik; ha pedig félrecsúszik egy cserép, csak akkor jelentkeznek, amikor már annyira beázik, hogy leszakad a plafon. S mindezek után a községnek kellene javíttatni.
Valószínűleg akadnak jogtalan használók is, de minderről tiszta képet csak akkor kapnak, ha befejeződik a folyamatban levő felmérés. Ebből előreláthatólag kiderülnek a tulajdonjogi viszonyok, meggyőződnek az épületek állapotáról, fény derül arra is, hogy vannak-e, akik jogtalanul költöztek be. Az új lakásügyi bizottság csak nemrégen, májusban alakult meg, s most igyekeznek feltérképezni a helyzetet, szeptemberig pedig az elavult helyett kidolgozzák az új lakáselosztási szabályzatot. Ha rendet is tesznek a lakások körül, az tény marad, hogy az utóbbi egy évben nem volt megüresedés, miközben minden lakásra két használó jutna.
