Hatalmas sikert aratott 1954-ben Hugo Hartung német író Gyakran gondolok Piroskára (Ich denke oft an Piroschka) című regénye, a könyv milliós példányszámban kelt el.
Nem volt tehát meglepetés, hogy a következő évben elkészült és 1955. december 29-én bemutatott film – Liselotte Pulver főszereplésével – hasonlóan nagy érdeklődést váltott ki: máig is adják német televíziókban, megvásárolható DVD-n… A húszas években játszódó szerelmi történet mellett a magyar pusztai romantikát (gémeskút, cigányzene…) megidéző film óriási népszerűséget hozott (és rengeteg német turistát csalt később) Kutaspusztára, a mai Székkutasra, ahol szobrot is állítottak az írónak, aki fiatalon ott vakációzott, s ez ihlette a regény megírásakor.
A magyar sajtó is foglalkozik a történettel, arra viszont sehol sem leltem rá, hogy 1955-ben a filmet gyakorlatilag a Vajdaságban forgatták: a felsőhegyi vasútállomáson például a Hódmezővásárhelykutasipuszta állomáson történő jeleneteket, mintha a felsőhegyi állomásfőnök lánya lett volna Piroska.
Hatvan évvel később, vagyis jelenleg ugyanott (Fodor István felvétele)
Az oromhegyesi Balla Lajos írta a Facebookon, hogy az oromhegyesi Bata-szélmalomnál és tanyánál, a horgosi Kun-tó partján, a Palicsi-tavon (ez volt a Balaton) és az apatini roma telepen található tavon szintén forgattak a németek. Emellett oromhegyesi volt a zenekar és oromhegyesi fiatalok és idősebbek a statiszták.
A felsőhegyi Márkus József így emlékezik vissza a forgatásra:
– Tizenkét-tizenhárom éves gyerekként a rétbe jártunk naponta locsolni a bosztányt, és minden délután betértem az állomásra; az volt kiírva rá, hogy Hódmezővásárhelykutasipuszta. A gyerekeknek érdekes volt, hogy színes filmdarabokat kaptak. Láttam a fölvételezést, amikor a színésznő integetett a vonatból, meg az állomás előtt beszélgettek. Nekem az iskolában jobban ment a német, mint a szerb, így valamennyire szót is értettem a filmesekkel. A stáb tagjai a sínen tolták a kocsit, amelyen reflektorok és hatalmas tükrök voltak fölszerelve. Emlékezetem szerint úgy két hétig dolgoztak itt, és úgy emlékszem, hogy még egy pár sínt építettek a meglevő mellé az állomásnál.
Balla Lajos elmondta, hogy a nyilvánvaló tények mellett részben szájhagyomány igazolja a forgatás helyszíneit (meg, persze, a felvételek is elárulják). Tehát Székkutasnak nincs túl sok köze a filmhez, s nyilván politikai okok játszottak közre abban, hogy a nyugatnémetek Magyarországon nem filmezhettek 1955-ben, ezért választották a hasonló vajdasági tájat. A regény és a film pedig akkora népszerűségnek örvendett, hogy akkoriban a németeknek Magyarországról állítólag nem Puskásék jutottak eszükbe, hanem Piroska.
