A zentai zsidók deportálásának hetvenedik évfordulója alkalmából a zsidóüldözés éveiben elhurcolt és kiirtott vértanúkra emlékeztek vasárnap délután Zentán, a helyi zsidó temetőben, ahol Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere és Szabados Róbert, a szabadkai zsidó hitközség elnöke köszöntőjét követően Aleksandar Čović és Halbrohr Tamás, a szabadkai zsidó hitközség képviselői mondtak imát, a zentai Mécsvirág együttes tagjai pedig alkalmi összeállítással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt, majd az egybegyűltek bejárták a temetőt, és kavicsokat helyeztek el az ott található síremlékeken.
A zentai zsidók deportálásának hetvenedik évfordulója alkalmából a zsidóüldözés éveiben elhurcolt és kiirtott vértanúk emlékére szervezett megemlékezés kezdetén Pejin Attila történész, a zentai Városi Múzeum vezetője üdvözölte a megjelenteket, majd Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere mondott köszöntőt, amelyben az emlékezés és a tiszteletadás fontosságára hívta fel az egybegyűltek figyelmet.
– A kegyeletes megemlékezés során mindig elmondjuk, hogy a holokauszt hatmillió európai zsidó tragédiája volt. Magyarországról hatszázezer, Zentáról pedig mintegy másfél ezer zsidót hurcoltak el. Ezeket a számokat nem árt többször elismételni, hogy ne merüljenek feledésbe. Főleg azért nem merülhetnek feledésbe, mert a hatmillió, a hatszázezer és a másfél ezer nemcsak adatokat, hanem embereket, férfiakat, nőket, gyermekeket is jelentenek. Ártatlan áldozatokat, akiknek csakúgy, mint nekünk is, megvolt a maga élete, elképzelése a jövőről, megvolt a saját életelképzelése. Ezek az álmok a legtöbbjük esetében sajnos soha sem valósulhattak meg – magyarázta Ceglédi Rudolf.
– A felelősségteljes felnőtt ember jellemzője, hogy szembe tud nézni a saját hibáival. Egy nép vagy közösség tagjaként valamennyiünk közös feladata, hogy a múltból ne csak a dicsőséges pillanatokat lássuk, hanem a hibákat és a gyengeségeket is. Leginkább azért, hogy eljövendő generációk okuljanak belőlük, soha többé ne ismételjék meg azokat, és igyekezzenek ellenállni a gonosz eszméknek. Mert az, hogy valaki valami rosszat parancsra tett, soha nem lehet elfogadható magyarázat. A történelmet mindannyian alakítjuk, a tetteinkkel és a cselekedeteinkkel. Nekünk a holokauszt áldozataira való emlékezés és tiszteletadás jutott, valamint a főhajtás az ártatlanul, értelmetlenül elvesztett emberek emléke előtt. Az idő kerekét sajnos már nem forgathatjuk vissza, de emlékezni tudunk, és erre taníthatjuk a gyermekeinket is. Határozottan kiállhatunk mindenfajta gyűlöletszítás és kirekesztés ellen, és erre meg is tudjuk tanítani a gyermekeinket is. Tegyük ezt mindannyian, mert csak a békesség és egymás tisztelete lehet a megoldás – fogalmazott Zenta község polgármestere.
Szabados Róbert, a szabadkai zsidó hitközség elnöke a hetven évvel ezelőtti eseményeket idézte fel köszöntőjében, amelyben ezt követően azok hatásairól is beszélt.
– Zentán a zsidók deportálása és vagonírozása a haláltáborok felé hetven éve, a tegnapi és a mai napon történt meg. A városon keresztül kakastollas csendőrök kíséretében meneteltek. A menetoszlopot a zentai polgárok vegyes érzelmi és viselkedési formái kísérték. Voltak, akik kifejezetten örültek, helyeselték, voltak, akik némán, meghökkenve nézték, hogy valahova elviszik a szomszédokat, valamikori jó barátokat, ismerősöket. A másnapi újság vezércikkében ujjongva írta, hogy Zenta végre megtisztult, és nem kell tovább tűrni a zsidók bűzét a városban. A marhavagonokba zsúfolt zsidók a vasajtók csattanása után elbúcsúztak Zentától, de elbúcsúztak az élettől is. De ezeknek a vasajtóknak a csattanása megváltoztatta a zentai polgárok életét is. Sok év kellett, hogy rádöbbenjünk erre. A zentai zsidók útja a haláltáborokig egy hónapig tartott, de az előkészülete több tíz éves, az állami szervek és szervezetek közös tervével és összefogásával történt. Ennek a legmélyén akkor is és most is az oktatás állt és áll – szögezte le Szabados Róbert, majd hozzátette, az oktatás keretében igen nagy szerep jutott és jut ma is a vallásoktatásnak. – Mindaddig, amíg a hittanórákon a kisgyermekekben azt tudatosítjuk, hogy Istenük haláláért a zsidó nép a bűnös, ezzel olyan értékrendet állítunk fel, amelybe belefér a zsidó nép deportálása is. E hely és alkalom méltó arra, hogy javasoljam és szorgalmazzam az egyházak, a felekezetek és a zsidó hitközségek közötti párbeszéd mielőbbi megkezdését, hogy a következő nemzedékek válláról levegyük a történelmi terhet, és hogy esélyt adjunk a normális, civilizált együttélésnek – fogalmazott a szabadkai zsidó hitközség elnöke.
A megemlékezés folytatásában Aleksandar Čović és Halbrohr Tamás, a szabadkai zsidó hitközség képviselői mondtak imát, majd a zentai Mécsvirág együttes tagjai alkalmi összeállítással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt. A Zenta község önkormányzata és a Zentai Holokauszt Emléktársaság által szervezett megemlékezés zárásaként az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés virágait, majd Pejin Attila történész vezetésével bejárták a temetőt, és kavicsokat helyeztek el az ott található síremlékeken.
