Vannak Újvidék magyar társadalom-történetének olyan kimagasló alakjai, akiknek neve már többször is előfordult írásainkban anélkül, hogy bővebben is foglalkoztunk volna egyéniségükkel.
Ezek közé tartoztak azok is, akik nem voltak újvidéki születésűek, hanem hivatalból kerültek a városba. Ilyen volt Péter Pál is. Igaz, hogy 1853-ban Becskereken született, de ettől függetlenül már iskolai végzettsége és a városban elfoglalt posztja alapján is érdemes megemlékezni egyéniségéről. Iskoláit Becskereken, Temesvárott, Szegeden és Budapesten folytatta. Ügyvédjelöltként Kovács Ágoston becskereki ügyvédi irodájában tevékenykedett. Ezt követően Pancsován volt főjegyző, árvaszéki elnök. Pancsovai tevékenysége sikeres lehetett, mert 1884 és 1893 között Pancsován polgármestereskedett. Arról vált közimertté, hogy még főjegyzőként ő volt az első, aki a városi tanács értekezletén magyarul szólalt fel, hogy a városi hatóság felterjesztéseit magyar nyelven vezessék. Pancsova díszpolgára is volt, de egészségi állapota, a malária következményei miatt lemondott, távozott a hivatalból és Budapestre költözött. Budapesten, Hieronymi belügyminisztersége alatt a segédtitkári posztig tornázta fel magát. Újvidékre, főispánnak, Széll Kálmán miniszterelnök felterjesztésére került. 1900. október 2-án nevezték ki. Az akkori életrajzírója szerint, „az újvidékiek körében kinevezése megnyugvást keltett, s minthogy nevéhez, múltjához a délvidéki nemzetiségi viszonyok alapos ismerete, a közigazgatás minden ágazatában kipróbált otthonossága, nem különben munkaereje fűződött: főispáni sikeres működése iránt a legszebb remények, Újvidék felvirágoztatásának reménye ébredt”. A kinevezés ténye igen felizgatta a városatyákat, ezért külön, nyolctagú bizottságot alakítottak, amely a beiktatandó új magas rangú tisztviselőt Szabadkán üdvözölte. Péter Pál október 24-én érkezett Újvidékre, akit az állomáson a törvényhatóság nevében Petzy Popovics István polgármester és királyi tanácsos fogadott. A hivatali beiktatásra és eskütételre október 25-én került sor a városháza nagy tanácstermében. „Emelkedett ünnepies hangulat uralkodott a közgyűlés tagjai közt, kik úgyszólván teljes számban és ünnepi díszben jelentek meg a főispán székfoglalójára. Megjelentek a helybeli hivatalok és hatóságok, közös és honvédtisztek, egyletek, társulatok és tanintézetek küldöttségei, a vidékről Pancsova kiküldöttjei, Budapestről a főispán volt tiszttársai és a helybeli előkelő hölgyvilágból is számosan”. Péter Pál dúsaranyozású, fehér-kék díszmagyarban volt, a jelenlévők lelkes éljenzéssel fogadták.
A kinevezési okmányt Profuma Béla főjegyző olvasta fel, majd Petzy Popovits István három nyelven, magyarul, szerbül és németül üdvözölte . Ezt követően a főispán letette az esküt, amelyet a főjegyző olvasott fel, „határozott hangon, pedig a főispán” mondott el. Péter Pál székfoglaló beszédét is három nyelven mondta el, amelyben állásából kifolyólag, munkakörét, követendő irányelveit jelezte, „kiterjeszkedve a törvényhatóság külön érdekeire, a város összes közgazdasági, közoktatási és közművelődési érdekeire, a vallás szabad gyakorlatára, a nemzetiségi óhajokra, a város társas életének egészséges alakulására s fejlesztésére, a közjótékony és emberbaráti intézményekre; mindezeknek a jog, törvény és igazság alapján leendő felkarolását és előmozdítását tűzte ki programjául”. A székfoglalót tisztelgések követték, 44 küldöttség fejezte ki „tiszteletét és hódolatát”. Péter Pált nem a szavak, hanem a tett embereként mutatták be, mert a Grand Hotel Mayerben megtartott díszebédet követően, már másnap elfoglalta főispáni hivatalát, és példát mutatva „elsőnek jelenik meg hivatalában s utolsónak távozik”. Szokása ma is megszívlelendő.
