Az Újvidéki Vásáron nemrégiben megtartott tömeges gaming- és popkultúra-fesztivál ismét ráirányította a figyelmet egy olyan világra, amely sokak számára csupán látványos jelmezeket, furcsa neveket és kockákkal dobálózó fiatalokat jelent, mások számára viszont közösséget, menekülést, kreativitást és önkifejezést. A gaming fogalma ma már messze túlmutat a számítógép előtt eltöltött órákon: komplett univerzumok, történetek és szerepek épülnek köré, a popkultúra, különösen a fantasy pedig a modern szórakoztatóipar talán legerősebb, folyamatosan bővülő ágává vált.
Tündérek, manók, boszorkányok, trollok, sárkányok és hősök népesítik be ezeket a képzeletbeli tereket, amelyekben a Dungeons & Dragonshöz hasonló szerepjátékok révén nem csupán játszani lehet, hanem történeteket alkotni, karaktereket formálni és közösségi élményeket megélni. De vajon mennyire része mindez a vajdasági fiatalok mindennapjainak? Csak kívülről szemlélik ezt a világot, vagy aktív alakítói is? Kipróbálták-e már a fantasy-társasjátékokat, rendszeresen játszanak-e, és mit ad számukra ez a sokak által még mindig félreértelmezett közeg?
Körkérdésünkben fiatalokat kérdeztünk arról, hogy milyen kapcsolatuk van a gaminggel és a fantasy-popkultúrával: beléptek-e ebbe a világba, és ha igen, mekkora lendülettel vetették bele magukat? Mi vonzza őket benne, és miért tartják fontosnak ezt az univerzumot?
Ivković Maximilián, Szabadka: – Engem édesapám vezetett be a videójátékok világába, még nagyon kicsiként, óvodás koromban. Egy PS2-konzolt nyomott akkor a kezembe – minden akkor kezdődött. Akkoriban sokat játszottam a Madagascar, Ratchet & Clank, God of War stb. játékokkal, sok is lenne mindet felsorolni. Nagyon szeretem ezt a világot – ilyenkor elmerülhetek egy adott karakter történetében, az ő szemszögéből élhetem meg azt, amin keresztülmegy: legyen az happy end vagy egy szívszagattó befejezés.
Ivković Maximilián
Kocsis László, Muzslya: – Óvodásként kezdtem el játszani, hat-hét éves korom óta aktívan. Ekkor még nagyon régi gépem volt. Azóta a szerepjáték-videójátékok lopták be igazán magukat a szívembe – taktikusan kell gondolkodni, hiszen okosan kell eldönteni, hogy éppen milyen új képességbe, új karakterbe fektet az ember energiát. Ezeket a karakterfejlődéseket végignézve nagyon sokat megtanulhatunk, hiszen azok a dolgok, amelyeket a kitalált szereplők megélnek, sokszor a mindennapi életre is rávetíthetők. Számomra ezek a játékok arra adnak lehetőséget, hogy egy hosszú nap után leüljek egy kicsit megpihenni a sürgés-forgásban.
Kocsis László
Bata Zsombor, Bácsföldvár: – Nagyon korán ültem először gép elé. Nagybátyánk sokat vigyázott ránk – aki maga is gamer –, úgyhogy én már óvodában és iskolában is nagy játékos voltam. Eleinte a rajzfilmfeldolgozásokat játszottam: Shrek, Tarzan, 101 kiskutya, majd pedig a Pokoli szomszéd szériája – de a nagybátyám által játszott játékok is igencsak érdekeltek. A kilencvenes és a kétezres évek örökzöldjei mind megvannak: Age of Empires, GTA, Call of Duty stb. Egyik évben karácsonyra kaptuk aztán a The Elder Scrolls IV: Oblivion nevű játékot, amely aztán örök kedvencem lett. Korábban is lenyűgöztek a kardok és a mágia, de ez volt az a cím, amelyik örökre betetőzte a „kockaságom”. Olyan, mint egy Gyűrűk Ura-maraton: évente kötelező számomra! Manapság már ritkán ülök le játszani. Két kedvenc zsánerem a fantasy-szerepjátékok és a stratégiai játékok. Legnagyobb szerencsém, hogy a társasjátékok reneszánszát éljük manapság – ez is egy nagy hobbim. Szerencsére ezek közül is számtalan él a stratégia és ugyanennyi a szerepjáték erejével.
Bata Zsombor
Németh Imre, Péterréve: – Nálam ez még kiskoromban megkezdődött: a kétezres években, amikor már falun is volt számítógép, később pedig internet. Ilyen-olyan telepített, később online játékokat játszottam és játszom azóta is. Az ember fejlődni akar, a játékokban pedig ezt elég gyorsan megteheti: mindig jön egy újabb képesség, egy újabb karakter. Számomra inkább a történet a fontos, és azt vallom, hogy egy jól megírt történet képes a jó játékélmény felét biztosítani. A mese ilyenkor interaktívan a mi kezünkben van, ezért sokkal érdekesebb így végigvinni egy történetet, mint meghallgatni egy rádióműsort, elolvasni egy könyvet vagy megnézni egy rajzfilmet a tévén. Ehhez szorosan kapcsolódik a Dungeons & Dragons is, amelyben egy kitalált világban, egy kitalált történetet játszunk a saját kitalált karaktereinkkel. Mi írjuk a történetet, nagy hatással vagyunk az épp aktuális világra, így a kicsi ember is úgy érezheti, nagy dolgokra képes.
Németh Imre
Nyitókép: A gaming fogalma ma már messze túlmutat a számítógép előtt eltöltött órákon (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
