A hit, a remény, a szeretet gyertyái után a béke gyertyáit is meggyújtotta Harmath Károly atya szombaton késő este a Kapisztrán Szent János ferences templomban, jelezve, hogy hamarosan kezdődik a magyar és horvát nyelven bemutatott ökumenikus imaóra Szerbiáért, a világ békéjéért, amely az interneten is követhető volt.
Hosszú évek után ez volt az első imaóra a békéért székvárosunkban, amelynek anyagát a katolikus asszonytestvérek állították össze és ők is adták elő. Bozsoki Valéria, Ksenija Mladenović, Senka Garašević, Izidora Karišik és Slađana Vuknić Sladana a nyitóima után a rózsafüzér négy: az öröm, a világosság, a fájdalom és a dicsőség „titkáról”, Jézus életének fontos eseményeiről beszéltek, és együtt imádkoztak a résztvevőkkel.
– Ma egy olyan – a béke utáni – vággyal gyűltünk össze, amely túlmutat minden közöttünk lévő különbségen, egy olyan időszakban, amikor a világ nyugtalanságon, bizonytalanságon és viszályon megy keresztül. – mondta a felvezetőben Ksenija Mladenović. – Imádkozzunk együtt, hogy a megértés, a szelídség és az együttérzés uralkodjon újra Szerbia és a világ minden táján élő emberek szívében. Ébredjen fel az emberekben a szeretet és a megbocsátás ereje. Urunk, áradjon világosságod minden szenvedőre, és vezessen minket az egységhez és egyetértéshez.
Az ima vezérfonalát XIV. Leó pápa november 22-én a Szent Péter téren a jubileumi audiencián elmondott katekézisének idézete képezte:
„Jézus azért jött, hogy tüzet hozzon: Isten szeretetének tüzét a földre és a vágy tüzét a szívünkbe. Bizonyos értelemben Jézus elveszi a békénket, ha a békét tétlen nyugalomként értjük. Ez azonban nem az igazi béke. Néha szeretnénk, ha »békén hagynának« – ez nem Isten békéje. A béke, amelyet Jézus hoz, olyan, mint a tűz, és sokat kíván tőlünk. Mindenekelőtt azt kéri, hogy foglaljunk állást az igazságtalanságokkal, az egyenlőtlenségekkel szemben, ahol az emberi méltóságot lábbal tiporják, ahol a kiszolgáltatottabbakat elhallgattatják.
A remény azt jelenti, hogy állást foglalunk. A remény azt jelenti, hogy a szívünkben megértjük, tetteinkkel pedig megmutatjuk, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, mint eddig. Ez is az evangélium üdvös tüze! Bizalommal helyezzük az Úr elé minden aggodalmunkat, félelmünket, az egység utáni vágyunkat és a jobb jövőbe vetett reményünket!”
Különösen Szerbiáért imádkoztunk, és mindazokért, akik itt élnek, vallási, nemzetiségi hovatartozástól vagy származástól függetlenül. Szeretnénk, ha az imánk megérintené a döntéshozók szívét, hogy bátorítsa azokat, akik jót cselekszenek, hogy vigasztalja meg a szenvedőket, és éltesse a reményt mindannyinkban! Kérjük, hogy töltsön el minket – közösségként és népként – kegyelemmel, amely megértésre, megbocsátásra, megbékélésre serkent, és erősíti az egymás iránti bizalmunkat – hangzott el.
A befejező részben az egész világért, a háborúk befejezéséért, a lerombolt országokért, a konfliktusok által szétszaggatott családokért, az ártatlanokért, a sebesültekért, s mindazokért fohászkodtunk, akiknek Isten oltalmára van szükségük.
– A Szentírás tanítson minket arra, hogy a világosság hordozói és Isten szeretetének hirdetői legyünk, bárhol is éljünk. Higgyünk az ima erejében, hogy a hittel elmondott imánk nem marad meghallgatás nélkül, hogy az Úr nagy változásokat indíthat el őszinte fohászaink nyomán. Egy csepp jóság, amely Isten kezében a béke forrásává válhat közösségünk, Szerbia és az egész világ javára – hangzott el áldás gyanánt az imaóra végén.
Nyitókép: Ébredjen fel az emberekben a szeretet és a megbocsátás ereje (Fotó: Stanyó Tóth Gizella)
