Van valami varázslatos abban, ahogy Újvidék este egészen más arcát mutatja. Nappal zsong a város: autók moraja, buszok zaja, diákok nevetése tölti be az utcákat. Ám amikor leszáll az este, és a Duna fölött megcsillan a városfény, különös melegség borul rá – mintha maga is megpihenne, hogy figyelje, ahogy a fiatalok életre keltik. Így volt ez azon az estén is, amikor a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ, a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának újvidéki szervezete és a Kreatív Ifjúsági Fórum által megrendezett Rázd meg! ifjúsági bál kapui kitárultak, és minden belépő magával hozott egy darabot ebből a lüktető városból.
Ízesebbnél ízesebb pogácsák, falatkák, tekercsek (Faragó Szabolcs felvétele)
A fényképész nem pihenhetett, hiszen csak úgy sorakoztak az emberek a fényképsarokban (Faragó Szabolcs felvétele)
Miklós Miklós és zenekara együtt lélegzett a díszes vendégsereggel (Faragó Szabolcs felvétele)
Mosolyokkal telt meg a táncparkett (Faragó Szabolcs felvétele)
„Te nem tudod, milyen jó nélküled…” (Faragó Szabolcs felvétele)
A bejáratnál már érezni lehetett: ez az este nem ér véget egyhamar. A vendégek ünneplőbe öltözve léptek be a terembe. A nők ruhái úgy suhantak, mint a hullámok a Duna partján, a férfiak elegáns, mégis fiatalos öltönyben érkeztek – mintha magukon hordozták volna a városi fiatalság kettősségét: a kifinomultság vágyát és a szabadság lendületét. A teremben a zene halk morajként indult, majd fokozatosan erősödve mindenkit magával ragadott.
A cateringasztalok roskadoztak a bőségtől: illatos falatkák, fűszeres sajtok, mintha minden íz egy-egy külön történetet mesélt volna. A koktélpultnál a H&D Cocktails fiatal mixerei keverték a színeket és az álmokat – rózsaszín, kék és narancssárga italok csillogtak a fényekben. A gyümölcsök illata keveredett a táncoló testek parfümjével, a poharak csilingelése pedig saját ritmust adott az estének.
A zene hamar elérte a tetőpontját. Miklós Miklós és zenekara pontosan tudta, mikor kell finoman visszavenni, és mikor kell újra magával sodorni a közönséget. A parketten egyszerre volt jelen a felszabadultság és az összetartozás érzése: idegenek ismerős mosollyal fordultak egymás felé, régi barátok újra felfedezték egymást.
Volt, aki a páros táncok kedvelője volt… (Faragó Szabolcs felvétele)
...volt, aki a körtáncban lelete örömét (Faragó Szabolcs felvétele)
Új ismeretségek is kötődtek twistelés közben (Faragó Szabolcs felvétele)
Egy biztos: ez az éjjel azóta is él bennünk (Faragó Szabolcs felvétele)
Éjfélkor izgatottan toporgott minden bálozó: mindenki nyerni akart a tombolán. Utalványok, ajándékcsomagok találtak gazdára, hatalmas taps kíséretében.
Később, amikor a zene lassabbra váltott, a fények is megszelídültek. A beszélgetők a táncparkett szélére húzódtak, a nevetés halkabbakká vált, a koktélospoharak pedig lassan kiürültek.
A bál végén senki sem sietett haza. A zene halkan tovább szólt, mintha senki sem akarná kimondani, hogy véget ért az este. A barátok összekapaszkodva énekeltek, valaki nevetett, más a telefonjával fényképezett, megint más csak csendben mosolyogva figyelt. Mert az ilyen éjszakákból lesznek azok az emlékek, amelyek még évek múltán is felidézik a város hangulatát: az illatokat, a fényeket és az arcokat.
Nyitókép: Sziporkázó színekkel, formákkal és ízekkel kápráztatták el a bálozókat a koktélosok (Faragó Szabolcs felvétele)
