Írásainkban már nem egyszer emlegettük az újvidéki, magyar polgári világgal kapcsolatban a Grossinger családot, amelynek férfi tagjai – szinte minden generációból – gyógyszerészként vagy gyógyszertár-tulajdonosként öregbítették a család hírnevét. Szóltunk már a család legifjabb lánytagjáról, Grossinger Lilyről, vagy ahogyan komolyan és nem becézve hívták, Grossinger Erzsébetről is.
Az ő gyermekkori csínytevései és a jó hírnévnek örvendő újvidéki fényképész, Vajda Dezső felvételei lettek egy múzeumi kiállítás témája.
Tehát nem ismeretlen családról van szó, csak eddig nem foglalkoztunk azzal, hogy a Grossinger családból ki jött ide először és mikor nyitott gyógyszertárat a városban. És nem is akárhol, hanem a város szívében, ahol az üzleten kívül a lakásuk is volt. A család az újvidéki gyógyszerészet történetébe azzal vonult be, hogy nemcsak átvette, hanem négy generáción át működtette is a város legrégibb gyógyszertárát – az Anderle Tamás által 1740-ben alapított A fekete arabushoz címzett gyógyszertárat. Akkortájt Jochan Körber tulajdonában volt, aki Újvidék polgármesterévé való választásakor eladta azt a Grossingeréknek.
A Grossingerek közül, Grossinger Vilmos volt az, aki 1852-ben megvásárolta a város főterén lévő régi és hírneves gyógyszertárat, amelynek működtetését fogadott fia, Károly folytatta 1854 és 1891 között, majd azt János nevű fia vette át, aki 1896-1936 között vezette sikeresen a főtéri üzletet.
Grossinger Vilmos, a gyógyszertár megvásárlásakor már tekintélyes polgárnak számított, majd azt megörökölte az ifjabb Károly, aki a magyar forradalom és szabadságharc alatt a forradalmat pártoló „lázadó” városi tanács tagja volt, ami miatt az osztrákok több hónapra a zimonyi börtönbe zárták. Vilmos a forradalom és a szabadságharc bukását követően Bécsbe ment, hogy a lerombolt és leégett Újvidék számára pénzbeli segítséget biztosítson a bécsi összeköttetései révén. Tekintélyes és megbecsült polgárnak számított, akinek jelentős szerepe volt a város katolikus közösségében, külön kitűnt a lerombolt katolikus kórház újraépítésekor, ugyanakkor tagja volt a szerb olvasókörnek; a Kézműves Társaság elnöke és egyben az Újvidéki Szőlő és Bortermelő Társaság egyik alapító tagja is volt. 1856-ban vonult nyugdíjba, majd ezt követően a szőlőskertjében dinnye és görögdinnye keresztezéssel és nemesítéssel foglalkozott.
A gyógyszertár ezután fiára, Grosssinger Károlyra szállt, aki Pécsett, Zimonyban és Pesten végezte iskoláit. Gyógyszerésszé 1854-ben avatták Bécsben, majd a felavatás és a gyakornoki két év elteltével kezdte vezetni az újvidéki családi gyógyszertárat. Ő már szakdolgozatokat is írt és jelentetett meg a Gyógyszerészeti Hetilapban, és társadalmilag is aktív volt. Tagja volt az újvidéki Városi Tanácsnak, jövedelmét pedig duplán számították, hogy virilista lehessen, többek között még a városi Vasút Építési Bizottság tagja is volt. Emellett kezdeményezte az élelmiszerek vegyi minőségének vizsgálatát is.
Az őt követő, Grossinger János (1864–1952) már Grazban tanult. Ugyan vegyésznek készült, mégis gyógyszerész lett belőle. Ő is művelt és társadalmilag aktív embernek számított, és ő volt a piros kabátkájáról ismert Erzsébet-Lily édesapja. Utódjának számító Antal fiának halálát követően 1926-tól ő vezette tovább a gyógyszertárat. Újvidék társadalmi életének aktív résztvevője volt. A katolikus egyház gondnokaként is tevékenykedett, és egyik alapító tagja az Újvidéki Takarékpénztárnak. Szenvedélyes amatőr festő volt és jó barátságban állt a híres szerb festővel, Uros Predićtyel. Az egykori Ferenc József Tér 1. A Szentháromsághoz címzett Grossinger gyógyszertáré volt, amelyben nemcsak minden kül- és belföldi gyógyszert lehetett vásárolni, hanem saját „pharmacochemiai vizelet és baktérium vizsgáló laboratóriummal” is rendelkezett. Ott lehetett kapni a piperecikkek sokaságában „az eredeti Lili hírneves arckrémet, szappant és egyéb kozmetikai szereket” is.
