(Az Újvidéki Múzeum archívuma)
A 19. század második felében Újvidék városiasodása és növekedése olyan méretű lett, hogy 1885-re már égetően szükség volt egy új, a modern Újvidék térképének a megrajzolására. Ezt a feladatot, az Olmützben született Szauter József végezte el, aki mint okleveles folyamszabályozási és okleveles építészmérnök került tájainkra. Neve előbb Zomborban jelenik meg, majd onnan családjával 1876-ban költözött Újvidékre. Mérnöki irodája a Görög utcában lévő, Jovanović-féle ház első emeletén volt, ahol az egykorú hirdetésekből ítélve, a legkülönbözőbb mérnöki feladatok elvégzésére vállalkozott. Hogy az igazi mestersége a vízszabályozás volt, az abból is látszik, hogy az 1878-ból származó hirdetésében, magánosoknak és községeknek ajánlotta fel folyamszabályozási, vízöntözési és vizet lecsapoló előrajzok elkészítését, zsilip és gátépítési tervrajzok, házak, iskolák, mindennemű gazdasági épületek tervezését, földmérői feladatok ellátását, és a telkek törvény szerinti felmérését valamint a „határvillongásoknál és műtani pereknél, mű és szakértőként a felek helyettesítését is” magára vállalta. Nem sokkal Újvidékre való letelepedését követően, már a városnak végez munkákat, majd 1886-ban városi segédmérnök, 1896-ban pedig már városi főmérnökként jegyzi magát, azon új rendelet alapján, amellyel arra kötelezték az építkezőket, hogy az építkezési engedély kérvényéhez a tervrajzokat is mellékeljék, az „új mértékegységek” kötelező használatával. 1892-ben a városi árvízvédelmi bizottság tagja, amelyben Újvidék legtekintélyesebb személyiségei voltak a tagok, olyanok, mint Flatt Viktor, városi főispán, Pétzy Popovits István (Stevan Pecija Popovic) polgármester, Ambrózy Béla rendőrkapitány, Fischer Bernát folyammérnök, Faith Baltazár malomtulajdonos, Formayer Ferenc és Trogmayer Gyula.
Újvidéki munkásságának csúcspontja a város térképének elkészítése volt, amelyet 1885-ben ajánlott fel a városi magisztrátusnak. Újvidék új várostérképét 1877-ben készült mérnöki rajzának alapján készítette el, a házhely szerint bejegyzett épületekkel, 1:2880 arányban, háromnyelvű felirattal. A felajánlást Parcsetity Felix, városi főispán 1885 novemberében terjesztette a város törvényhatósági bizottsága elé, s azt a városi magisztrátus a decemberi rendes közgyűlésén elfogadta és 25 darabot a város számára felvásárolt. A felvásárolt várostérképeket az újvidéki iskoláknak osztották szét. 1887-ben a város a fennmaradt 90 darab nagyobb méretű, és 190 kisebb méretű térképet is megvette Szautertől. A térkép hitelességét Aleksandar Vulko városi mérnök ellenőrizte.
Újvidék város litográfiai térképét Szauter József magánbefektetéseként, a bécsi Rudolf Spies nyomdájában nyomtatták 1885 és 1887 között, és a város a mérnöktől vásárolta azt meg.
Szauter József élete végéig Újvidéken maradt, ahol lányai köztiszteletben lévő polgárokkal házasodtak össze. 1900-ban, a lakossági összeírás szerint, özvegyként élt fiatalabb lányának családjával a Vörösmarty utca 1. szám alatt.
Életének 71. évében hunyt el, halálát pedig veje, Profuma Béla városi levéltáros jelentette be az anyakönyvi hivatalban. Temetése 1901. szeptember 11-én volt a katolikus temetőben, ahol Knézy Péter káplán temette. Sírköve ma nem a sírján, hanem a főutat szegélyező hársfák alá halomra hordott sírkövek között hever, mint annyi más ismert és ismeretlen újvidéki polgáré is.
Szauter József, újvidéki városi főmérnök, „modern” térképe, amelyet róla, Szauter-féle térképnek neveznek, ma is igazodási pontja és léptéke minden újvidéki építkezésnek és rombolásnak is.
