A fenti címmel 2011-ben jelent meg Horváth M. Orbán könyve (alcíme: Kabol gyászos története) a Délvidéki Mártírium 1944–45 Alapítvány támogatásával. A kiadványt mutatta be az Újvidéki Magyar Olvasókör (ÚMO) október 19-én a helyi Mária neve katolikus templom plébániáján (a szerző és a vele közreműködők által).
Matuska Mária, az ÚMO elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket és a szépszámú látogatót. Méltatásként elmondta, hogy a könyvet bemutatták Budapesten, a szabadkai magyar főkonzulátuson és a belgrádi nagykövetségen.
Csorba Béla, a kiadvány egyik recenzense bevezetőként közölte, először szerb nyelven jelent meg a szerző műve, amelyet Grajlah Emma fordított magyarra.
A kaboli (kovilji) születésű, Újvidéken élő Horváth M. Orbán dokumentumértékű és olvasmányos könyvével nyújt betekintést – apja születésének évétől, 1910-től kezdve – faluja és vidékünk vérzivataros korszakaiba. Az ÚMO estjén Csorba Béla így nyilatkozott: „Ez a mű izgalmas, mint egy krimi, egyúttal megtisztító erejű is, mint a sorstragédiák.” Szólt arról is, hogy a szerző család- és helytörténeti ismereteinek, valamint levéltári okmányok, adatok közreadásával állít emléket elsősorban a Kabolban, az 1944 végén végrehajtott partizánrazzia magyar mártírjainak. A történésekben előtérbe helyezte apját, akit később végeztek ki a falu védelmezése ellenére.
Az író szóvá tette, hogy könyvének először a Miért? címet szánta, mert már félárva gyermekként is feltette ezt a kérdést, majd ifjúként és felnőttként éveken át kereste a választ. Miért ölték meg édesapját, Horváth Mihály felsőkaboli bírót, aki Molnár Andor alsókaboli bíróval és Dunafalvy Lajos csendőrparancsnokkal együtt 1942 januárjában, a Sajkás-vidéki razzia idején kétszáz falubeli szerb lakost mentett meg a haláltól? A szerző az esten egyebek mellett így vallott: „Minden igaz, amit leírtam. Úgy éreztem, hogy kötelességem elmondani az igazat, amit feltártam, főképpen édesanyámnak és az adatközlőknek köszönhetően. Ezt nem gyűlöletből tettem, hanem az emberekkel való megbékélés végett. Így óhajtom rehabilitálni apámat és általa az összes kaboli magyart.”
Matuska Márton recenzensként kijelentette: „A történelmi igazság felfedése céljából nélkülözhetetlen a bemutatott könyv.” Mezei Zsuzsa levéltáros (a kiadvány recenzense is) megállapította: „Alapos tanulmányozásra vár a Vajdasági Levéltár gazdag dokumentumanyaga, hogy rajtunk kívül mások is megértsék, mi történt tájainkon.”
A rendezvényre látogatók is felidézték múltunk tragédiáit. Fájlalták, hogy jelenünkben késik az ártatlan áldozatok rehabilitálása és a törvénytelenül eltulajdonított vagyon visszaszármaztatása.
