A kulcsátadás pillanata: HalászDániel (balról), Bordás Győző és BertaGéza
Írott emlékeinkre, akár a szemünk világára, megbecsülve kell vigyáznunk, méltón őriznünk. Legalábbis azokra, amelyek még az egyházak tulajdonában maradtak az államosítás után. Tudják ezt Maradékon is, a református gyülekezetben, főleg amióta 1993-ban leégett a parókiájuk.
A tűzből kimentett könyveket, dokumentumokat, fényképeket Berta Géza, akkori kántor őrizte otthon az épület újraépítéséig. Miután visszakerültek az új parókia polcaira, féltett kincsükként mutatták az érdeklődőknek, a kutatóknak, vendégeiknek. Bár jobban szerették volna páncélszekrényben őrizni a megmaradt, némelyiket lángok perzselte dokumentumokat, egyházi könyveket, az újabbakkal együtt. Ezért is fogadták örömmel a hírt, hogy ajándékba kapnak a Magyar Szó Kft.-től egy régi, leírt, még mindig jó állapotban lévő, biztonságos páncélszekrényt.
A páncélszekrényt vasárnap, a reformáció napja (október 31.) előkészületeinek jegyében megtartott istentisztelet után a lelkészi irodában adta át Bordás Győző író, a Magyar Szó eddigi megbízott igazgatója, Halász Dániel fiatal lelkipásztornak, aki augusztustól szolgál a gyülekezetben.
– Minél több értékes dokumentumot, születési anyakönyvet tároljanak a páncélszekrényben, és minden mást, ami a gyülekezet javát szolgálja – mondta Bordás író, miközben mosolyogva átadta Halász lelkésznek a kulcsot: – Gyorsan megtelne ez a páncélszekrény is, és minden másik, valamennyi egyházban, ha a törvény értelmében visszakapnának minden anyakönyvi kivonatot. A megvalósításukhoz azonban egyelőre nincs az államnak pénze. A törvény ugyanis azt is előírja, hogy az eredeti anyakönyvekről legalább két hasonmás kiadást kell nyomtatni, amelyek archívumokba, történelmi levéltárakba kerülnek. Az eredetieket kapnák vissza az egyházak Vajdaságban, Szerbiában. Mellesleg ezzel a Magyar Szó Forum nyomdájának is lenne néhány évi munkája.
A jövőre 115 éves gyülekezet mindig is fontosnak tartotta értékeinek megőrzését, a hagyományok ápolását, mondta Berta Géza és Detelin József gondnok. A tűzeset után, 1993-ban a parókia épületének újraépítésével a gyülekezet lelki életének a megerősítése is elkezdődött. Apró lépésekkel a túlélést tűzték ki célul, ezért is maradhatott egységes a kitartásban az elmúlt csaknem két évben a gyülekezet, amikor nem volt állandó lelkészük. Maradékon a három – szerb, magyar, horvát – nyelvű, több vallású – pravoszláv, református, katolikus, nazarénus – környezetben ennek külön jelentősége van. A korán elhunyt (2008), megbecsült lelkészük, Béres Károly tanítását megtartva, tudják, hogy csak az ökumenikus együttműködés fejlesztésével érhetnek el eredményeket identitásuk, kultúrájuk, anyanyelvük megőrzése érdekében.
Megköszönve az értékes ajándékot, Halász lelkész megígérte, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy gyarapodjon a gyülekezet páncélszekrényének tartalma. Fontosnak tartja a faluban szolgáló papokkal való együttműködést is. Elsősorban azért, hogy minél több gyerek jöjjön az anyanyelv-ápolási órákra. Ezeket a jövőben szombatonként, délután két órakor tartják meg, a vasárnapi iskolát, a hittant, és a konfirmandusok előkészítését pedig a vasárnapi istentisztelet után az imateremben.
