Nem lehet Újvidék történetéről úgy beszélni, hogy a város fejlődésének kezdeteit taglalva ne szóljunk annak ősmagjáról, a Péterváradi sáncról. Péterváradi sáncnak nevezik a Péterváradi erődítmény szerves részét képező hídfősánc-Brückenschantz körül kialakult, és 1748 előtt, a szabad királyi városi rang elnyerését megelőzően mezővárosi rangra emelkedett települést. A hídfősáncnak nevezett katonai létesítményt a Duna bal partján emelték fel az osztrák hadi mérnökök, 1694-ben épült ki, és fontos tényezője lett a folyón való átkeléshez felépített hajóhidak védelmének, amelyek a Péterváradi erőd lábánál lévő Vízivárossal szemben lettek felépítve.
E sáncokkal körülvett katonai létesítménnyel igen ritkán foglalkoznak a történészek.
Figyelmük szinte automatikusan a Péterváradi sáncnak nevezett település felé terelődik, amelynek első lakosai szerb határőrök, osztrák katonák, kézművesek, kereskedők, élelmiszer-szállítók és halászok voltak. Az 1699-es karlócai békeszerződés megkötését követő időszak első összeírásában a polgári lakosság tagjaként 43 férfit, 18 fiút és 215 katonai személyt írtak össze, akiknek 7 lovuk, 6 ökrük, 2 tehenük, 2 borjuk, 10 disznajuk, 110 juhuk és kecskéjük, valamint 64 kaptár méhük volt, 2-2 hold gabonát, árpát, kölest, takarítottak be. A településnek 3 kocsmája, 1 sörháza, 2 pálinkafőző kazánja és 3 műhelye volt.
Ennek a viszonylag kis településnek a gyors fejlődése véglegesen az 1716-ban lejátszódott péterváradi csata után kezdődött el.
A hídfősánc komoly erődítményként épült, amelyet a péterváradi csatát megelőzően maga Savoyai Jenő is megerősített. Egyes jelentések szerint ennek a megerősített sáncrendszernek jelentős szerep jutott az osztrák seregek hadmozdulataiban. A sáncon belül kaszárnyák voltak, a sánc parancsnokának a háza, amely mellett park terült el, valamint a hajóhíd megerősítéséhez szükséges létesítmények. A sáncon belül helyezkedett el a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt kis barokk stílusú templom is, amelyet 1928-ban a hídfősánccal együtt bontottak le. Lévén, hogy a Duna árterületén terül el, magában a hídfősáncban, és körülötte is, bokros-fás területre kell gondolni. Azok, akik nem voltak katonai szolgálatban, szívesen sétáltak a sáncban és a sánc körül is. Érdujhelyi Menyhért, Újvidék első monográfusa, a város fejlődésének ezt a szakaszát a nagymértékű szaporulatnak, a természet adta bőséges kedvezményeknek tulajdonította. Jómódú községnek írta le, amely Budapest után a leggyorsabban fejlődő település volt, és amelyről Bél Mátyást idézve, a következőket írta róla: „A Dunán inneni Péterváradot sáncok környékezik, melyek sem tágasaknak, sem éppen szorosaknak nem mondhatók s a katonai őrség lakóházaival beépítvén. A sáncon kívül és belül számos ház van, melyekben részint a határőrvidékhez tartozó katonai, részint vármegyei joghatóság alatt lévő polgári és pórnép lakozik, mindazáltal elkülönített területen. A polgárság élén a bíró állt, felváltva német és szerb, a katonaság feje a főkapitány. A katolikusoknak egy templomuk van a szerbeknek három”.
A Péterváradi sáncnak nevezett mezőváros és a hídfősánc is, mint nevük is mondja, sáncokkal volt körülvéve és 1738-ra már mezővárosi rangban szerepelt, ami a viszonylag gyors fejlődésnek is jele lehetett. Ezt a gyors fejlődést az 1719-ben VI. Károly császártól elnyert hetivásárok tartásának a joga és két országos vásár megtartására vonatkozó engedélye is biztosította, mert nagymértékben hozzájárult a városban zajló kereskedelem fellendüléséhez, amellyel a későbbi Újvidék gyors városfejlődését is biztosították.
A Péterváradi sáncnak nevezett mezőváros lakosai 1741-től folyamatosan a szabad királyi városi rang megszerzésén munkálkodtak, amelyhez akkor már nemcsak szerb és német, hanem nagyobb számban letelepülő magyar, zsidó, örmény és görög lakos is hozzájárult.
A katonai sáncok, avagy a hídfősánc helye a mai Újvidék területén a Szivárvány híd és a régi vasúti hídlábak között terült el. Lebontását az 1928-ban felépült Tomislav királyfi hídjának megépülése és a zavartalan közúti forgalom megszervezése tette szükségessé. Helyén a két világháború között modern városrész épült fel. Itt helyezkedik el többek között ma a Forum és Magyar Szó székháza is.
