A várostörténet-kutatásban a történészek nemcsak a múlt írott emlékeire hagyatkoznak, hanem gyakran szolgálnak forrásként a város fejlődésének különböző korszakaiban a város térbeli ábrázolásai is. Újvidék nemcsak létrejöttét, hanem első ábrázolását is a péterváradi erődnek köszönheti, pontosabban a Duna bal partján fekvő hídfősáncnak, amely körül a későbbi város kialakult.
A péterváradi sánc első térképeit, a 17. század végén Pétervárad körül lejátszódott osztrák–török csatáknak köszönheti. Leggyakrabban az 1716-os péterváradi csatát ábrázoló hadi térképeken jelenik meg, amelyen az osztrák és a török sereg hadállásait örökítették meg a csatát megelőzően, majd a későbbiekben az épülő vagy már a kiépült péterváradi erőd alaprajzain látható leggyakrabban.
A rendelkezésünkre álló adatok alapján Újvidék első hivatalos térképe 1764-ból származott, amelyről egy 1862-ben és 1863-ban lezajlott levélváltásból értesülhetünk, amely az Újvidék városi magisztrátusa és a Magyar Királyi Helytartótanács között zajlott. Erre azért került sor, mert 1862-ben a városi magisztrátus egy külön bizottságot volt kénytelen felállítani, azzal a feladattal, hogy megállapítsa, Újvidék város határából a magánbirtokosok mekkora területet sajátítottak ki, jogtalanul. A városi földek az Alsó Szajlovo városrészhez tartozó Rétek elnevezésű határrészben voltak a legnagyobb veszélyben. A város részéről megválasztott bizottság képtelen volt elvégezni a rábízott munkát, mert a valós tényállást bizonyító térkép nem állt a rendelkezésére, az pedig Újvidék határának hivatalos térképe volt, amelyből meg lehetett volna állapítani az egykori városi „grund” területét. A városnak ezért a királyi helytartótanácshoz kellett fordulnia, hogy az engedélyezze Újvidék városának a város „egész területét” ábrázoló térképének átrajzolását, mert annak eredetijét vagy az 1849-ben tomboló tűzvészben, vagy valamilyen más ismeretlen ok miatt a város elveszítette. Erre a térképre, az indoklás szerint, azért volt szükség, hogy a város a jövőben meg tudja akadályozni a városi vagyon kisajátítását.
A királyi helytartótanács erre a kérésre csak 1863 februárjában válaszolt. A helytartótanács értesülései szerint Újvidék szabad királyi városnak 1764-ban készült térképével a Királyi Pénzügyi Hivatal rendelkezett, ezért arra utasította a városi magisztrátust, hogy a térkép ügyében egyenesen hozzájuk forduljanak. Ebből a levélváltásból lehet arra következtetni, hogy Újvidék szabad királyi város első hivatalos térképe 1764-ből származik.
Újvidék városa, azonban nem tudta olyan egyszerűen megszerezni az említett térképet, mert 1867-ben, a helytartótanács rendelete alapján, be kellett mutatnia a város helyszínrajzát. Ebben a levélben Teodor Đomparić városi mérnök olyan utasítást is kapott, hogy készítse el az egész város helyszínrajzát, annak „utcáival, házszámokkal és a város belső és külső területével”, amiből arra lehet következtetni, hogy akkor még ilyen térképpel a város nem rendelkezett.
Azt a jogot, hogy a város önállóan rendelkezzen, és gondot viseljen az építkezéseket illetően a város térképéről, az 1870-ben meghozott XLII. törvénycikk alapján kapta meg, amely szerint: Újvidék város Alapszabályzata értelmében, a magisztrátust illette meg, hogy az „építkezésekkel kapcsolatosan” rendelkezhetett. Így, ettől fogva a város helyszínrajzainak és térképeinek elkészítésében és a már meglevők „őrzésében” is részt kellett vállalnia.
A város térképét illető munkálatokban a városi mérnök szerepköre szélesedett ki, és nőtt meg fontossága. Az 1886-ban meghozott városi alapszabály már a városi mérnök feladatainak a felsorolásában arról is rendelkezett, hogy az „részt vesz a városi térkép nyilvántartásában, minden mellékokmányokkal egyetemben, gondoskodik a változások berajzolásáról, amelyek az új épületek elkészülésével állnak elő, e mellett pedig új helyszínrajzokat készít és a már meglevőket őrzi”. Kisebb-nagyobb változtatásokkal, napjainkig.
