Most itt kezdődik a piac, a Május 1-je utca bejáratánál (fotó: Góbor Béla)
Hosszú, gazdag múltra tekint vissza a temerini piac. A városban (akkor még falu volt) élnek még emberek, akik emlékeznek azokra az időkre, amikor csütörtökönként a központban, a széles főutca egyik oldalán, a járda mellől kínálták portékájukat a piacozók. Később a piacot beköltöztették az egyik keresztutcába, előbb a központhoz közelebbi részre majd egyre távolabbra tologatták. Egy ilyen piacrendezés az elmúlt hetekben is zajlott, amikor a Petőfi Sándor utcának a Május 1-je és az Újvidéki utca közötti szakaszáról eltanácsolták az útszéli árusokat. A piac végében, közel a Pašić utcához szorítottak nekik helyet.
Hetipiacot Temerinben csütörtökön és vasárnap tartanak, de sok pultot más napokon is lefoglalnak az árusok. Az egykor rendezett piactér ma már csak emlék. Az utcának két oldalán, minden rend nélkül gombamód elszaporodtak a legkülönfélébb célokat szolgáló kioszkok, bódék. Az utcában nincs szennyvízcsatorna, így a piacról hiányoznak a legalapvetőbb higiéniai feltételek.
Tudják azt a község vezetői is, hogy nem sokáig tartható ez a helyzet. A mostani piac nem alkalmas tejtermékek és más élelmiszerek árusítására. Az egészségügyi felügyelő jóakaratán múlik, hogy ezt nem veszi észre, mivel tudja, hogy nincs más megoldás – mondja félhangosan Gusztony András polgármester.
Egy fedett csarnok mindenesetre jó lenne, és sok gondtól szabadítaná meg a városatyákat. De hát arra belátható időn belül nincs pénze a községnek. Akkor követte el a község a hibát, amikor nem vásárolta meg az Ugled készruhagyárnak legalább az egyik üzemcsarnokát, amit vásárcsarnoknak lehetett volna alakítani, fűzi tovább gondolatait a polgármester.
Az önkormányzat még tavaly döntött a piactéri kioszkok eltávolításáról. Június 1-jéig kell lebontani azokat a kioszkokat, bódékat, amelyeknek lejárt a közterület bérlésére vonatkozó szerződésük. Ezt a döntést nehéz lesz megvalósítani. A kioszkosok eddig még nem mutattak hajlandóságot a költözködésre. Az alkotmányra hivatkozva bírósággal fenyegetőznek, úgy vélik nekik joguk van a város legértékesebb közterületén kioszkot üzemeltetni.
Hogy végső soron lebontják-e a piactéri kioszkokat vagy sem, most már mindenki előtt világos, hogy politikai akarat kérdése. Megtörténhet, hogy ezen múlik a községet vezető koalíció maradása, vagy széthullása. Ha kiállják a próbát megkezdődhet a piactér rendezése, ami ugyan nem jelenti egy fedett csarnok építését, de előfeltétele a jelenlegi állapotok felszámolásának, legfőképp a csatornázás megkezdésének, amit most akadályoznak a szóban forgó, minden rendszer nélkül épített kioszkok.
