Minden újvidéki felekezet, így az újvidéki zsidóság, sorrendben ötödik templomának felépítése a századforduló közeledtével az egész város figyelmét élvező mozgalomnak volt mondható.
Az új zsinagóga építéséről az újvidéki zsidó közösség 1904-ben hozott döntést, amikor a régi templomuk javítási munkálatainak szükségessége nyilvánvalóvá vált. A szükséges javítások költsége az első pillantásra mintegy 3000 koronát tett ki, de azt is megállapították, hogy a hívők száma megnövekedett, így nagyobb templomra van szükségük. A régi templom javítása és annak kibővítése azonban a szükséges pénzösszeget már 40 000 koronára növelte, ekkor merült fel egy új templom építésének gondolata, ami a hitközség vezetőségének nagy gondot jelentett. Ekkor döntöttek úgy, hogy a szükséges pénzösszeg előteremtéséhez a hívők segítségét is kérik. Az új zsinagóga felépítéséhez szükséges pénzösszeg előteremtéséhez a hívők adakozására és áldozatkészségére is szükség volt, ennek köszönhetően pár hét leforgása alatt 40 000 koronát teremtettek a terv megvalósításához. A buzgó adakozás láttán a hitközség vezetőségénél felmerült az a gondolat, hogy a templom építése mellett, a hitközség szükségleteit számba véve, egy iskola, valamint hivatalnoki lakások építésére is szükség van. Ekkor már az adakozásból befolyt pénzösszeg 330 000 korona körül járt, ebben az összegben benne volt a bővítéshez szükséges úgynevezett Löbl-telek vásárlási ára is. De a munkálatok teljes kivitelezéséhez mintegy 170 000 koronás hitel felvételére, valamint Újvidék város segítségére is szükség volt. A hitközség vezetősége a tervet a tanácsnokok elé terjesztette, és azok szinte azonnali hatállyal döntöttek a telek megvásárlásáról, amelyhez a tervezettnél 2000 koronával olcsóbban, 28 000 koronáért jutottak hozzá. Majd a templom kibővítési tervének elvetését, az új templom, iskola és a hivatalnoki lakások felépítéséről szóló határozat meghozataláról szavaztak a tanácstagok. Itt azonban még nem volt vége a szavazásnak, mert a határozatot az „ős választók” elé kellett terjeszteni, majd ezt követően az összes választóképes hitközségi tag szavazott az újvidéki izraelita hitközség nagy vállalkozásáról. A szavazást egy külön, erre az alkalomra felállított szavazatszámláló bizottság előtt ejtették meg, amelynek tagjai Wimmer Károly, Berger Vilmos és Rössler Albert voltak, akik előtt a 89 szavazó közül 86-an szavaztak a javaslatra, és így szavazattöbbséggel hozták meg a zsidó hitközség számára is nagy vállalkozásnak számító befektetésről szóló döntést. Április 25-én már a Löbl Jakabnéval megkötött adásvételi szerződésről számoltak be, és ugyanakkor alakult meg az építési bizottság, amely a gazdasági bizottság összes tagján kívül Deutsch Adolf főmérnök és Schwarz József tagokból tevődött össze. Ők döntöttek arról, hogy a megvásárolt Löbl-féle telken először az iskolát építtetik föl, majd a templomot, és legvégül a tisztviselő lakások következtek. Az építkezési előkészületek és a szükséges pénz előteremtése a jelek szerint párhuzamosan folytak. A hitközség minden pénzügyi forrását kihasznált, így árverésre bocsátotta az alapítványként kezelt Freistaedler-féle ingatlant. Számításaik szerint a hitközség saját erőből 200 000 koronát tudott előteremteni. A hiányzó 210 000 koronáért kölcsönt vett föl az Újvidéki Takarékpénztárnál 50 évre, 95% árfolyammal és 5,25% kamattal. A hitközség az ügylet lebonyolításával Ernst Józsefet és Rössler Albertet bízta meg, ők voltak azok, akik az „adós levelet” a hitközség nevében aláírták.
A templom és a körülötte építendő épületek építési terveinek elkészítésével Baumhorn Lipót budapesti építészt bízták meg, aki 1905 decemberében egy hónapnyi halasztást kért, majd 1906 tavaszán az építőbizottság a kivitelezőt is kiválasztotta Lábas Gyula szabadkai vállalkozó személyében. Az építészmérnökkel és a vállalkozóval a szerződést külön bizottság kötötte meg, amely egyben a tiszteletdíjuk összegéről is határozott. Hogy az mekkora összeget tett ki, arról az újvidéki zsidók történetét megíró Radó Imre és Major József sem tudott.
