Varrtak, ragasztottak, barátkoztak

Jubiláris, 20. alkalommal szervezték meg a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségéhez tartozó tagcsoportok műhelymunkáját Verbászon. A rendezvényen 13 községből mintegy 70 kézimunkázó vett részt. A római katolikus plébánia hittantermében, valamint az előtte felállított sátrak alatt a résztvevők négy különböző technikával dolgoztak.
Paróczi Mária, a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének elnöke elmondta, hogy Topolyáról négy, Szenttamásról kettő, Kishegyesről, Bácsfeketehegyről, Palicsról, Csókáról, Óbecséről, Pirosról, Tiszakálmánfalváról és a többi településről pedig egy-egy csoport képviselői érkeztek Verbászra.
− Szívből örülök, hogy ennyien eljöttek, és hogy közösen dolgozhatunk. Nem fértünk be mindannyian a hittanterembe, így az udvaron felállított sátrak alatt is folyamatos a munka. Az asszonyok négyféle kézimunkát készítenek: mindenki drukkolt kalocsai mintát kapott, amelyet piros-kék színnel varrnak ki. A további tevékenységek között szerepel a könyvszobrászat, amely régi könyvlapok szakszerű hajtogatásából áll, és nálunk egyelőre újdonságnak számít. Mások kartonnal dolgoznak: vázaszerűséget vágtak ki és formáztak meg, amelyet betonfestékkel befestenek, majd szivacsból vágott csíkokkal saját elképzelésük szerint díszítenek. Végül pálcikákból házikót ragasztunk össze, amelyet dekupázstechnikával díszítenek. Összességében arra törekedtünk, hogy ne csupán varrással és szövéssel foglalkozzunk, hanem más érdekes munkákkal is – mondta Paróczi Mária.

Simon Julianna, a topolyai Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társaság koordinátora, valamint a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének elnökhelyettese elmondta: a szövetség keretein belül több műhelymunkát is tartanak, amelyeken a „Taníts, tanítalak!” mottóval adják át tudásukat.
− A 2002-ben alakult társulat a hagyományok felkutatásával, ápolásával és továbbadásával foglalkozik. Fő célunk, hogy a nagyszüleinktől örökölt hagyományokat átadjuk a fiatal generációnak. Az első napoktól kezdve szoros kapcsolatot ápolunk a szövetséggel. Nagyon várjuk a kiállítást, amelyen azokat a munkákat mutatjuk be, amelyek a két kiállítás között készültek. A mai összejövetelen pálcikákból összeragasztott házikót készítenek, amelyet szalvétával díszítenek. Fontos kiemelni, hogy az elmúlt 24 évben rengeteget tanultunk, és ezt a tudást igyekszünk továbbadni, elsősorban a fiataloknak – emelte ki Simon Julianna.
Fehér Piroska, a csókai Százszorszép kézimunkacsoport vezetője és lelkes szervezője hangsúlyozta, hogy a Móra Ferenc MME csoportjaként aktívan részt vesznek vajdasági és magyarországi kiállításokon, emellett rendszeresen szerveznek helyi kézműves-foglalkozásokat, is, amelyek a hagyományok ápolása mellett a közösség összetartását is szolgálják.
− Minden hétfőn összejön a csoport: télen 15−17, nyáron pedig 16−18 óráig dolgozunk. Mindenfélével foglalkozunk, a dekupázstechnikától az üvegfestésen át a különböző hímzésekig. Vannak nagyobb és kisebb szövőállványaink is, tehát szövünk, és ezt nagyon szeretjük. Szívesen járunk a vasárnapi teadélutánokra, más településekre is. Verbászon ma a csoport egyik része kis házikót készít, a többiek pedig kartonvázát állítanak össze. Csókán is szervezünk hasonló műhelymunkát, évente egyszer, néha kétszer is – fogalmazott Fehér Piroska.

Füstös Erzsébet, a Szenttamási Kézimunka-kedvelők Egyesületének elnöke elmondta, öt taggal érkeztek a verbászi hagyományos műhelymunkára, amelyet az Aranykalász kézimunkacsoport szervezett.
− Mintegy hetvenen gyűltünk össze. A házigazdák négy-öt témával készültek. Lehetett vázákat készíteni kartonhengerekből, dekupázstechnikával, festéssel és ragasztással. Keskeny pálcákból kis házikók készültek, bársonycsövecskékből pedig virágok. Emellett a könyvszobrászatot is kipróbálhattuk, ami nem túl nehéz, de nagy odafigyelést igényel, ugyanis a lapok hajtogatásával különböző formák jönnek létre. Tagságunk a korai kalocsai hímzés mellett döntött, ugyanis ez lesz a témája a szövetség következő hímzőpályázatnak. A közös műhelymunkát finom ebéd és krémes zárta – ecsetelte Füstös Erzsébet.
Hozzátette: az egész nap fontos része a társalgás is, hiszen ilyenkor van lehetőség találkozni a távolabb élő barátokkal.
Az óbecsei Muskátli Kézimunka-szakcsoport a helyi Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör keretein belül működik. Ördög Irén, a csoport vezetője elmondta, hogy rendszeresen részt vesznek vajdasági kézműves kiállításokon, az alkotóházakban és a hagyományos rendezvényeken is.
− Szerdánként jövünk össze, általában varrással foglalkozunk, ám a mai műhelymunkán kartonnal, színes papírral és ragasztóval is dolgoztunk, így bővítettünk a tudásunkat. Emellett igyekszünk befejezni azokat a kézimunkákat, amelyeket kaptunk, hogy az egy hónap múlva Szenttamáson sorra kerülő nagy kiállításra elkészüljenek és bemutatásra kerüljenek. Továbbá vastag fonallal készült horgolásokat, valamint kivarrt falvédőket készítünk a szövetségi kiállításra – mondta Ördög Irén.
A szervezők elmondása szerint az ilyen és hasonló összejövetelek, valamint műhelymunkák célja a tapasztalatcsere, a különféle technikák átadása, illetve az újak elsajátítása.