Valaha, a XX. század első felében ismert tréfacsináló, adomakedvelő alakja volt a falunak Rakk József, akit leginkább csak Jóska bácsiként tiszteltek. A mókázás a kedvenc szórakozása volt, ennél jobban talán csak az eperpálinkát szerette, azt is a sarki kiskocsmában, a Vecánál löttyintette a nyelve mögé. Noha ötven–hatvan éve már az örök vadászmezőkön tréfálkozik, és issza a napi pálinkaporcióját, vidám történetei még mindig közszájon forognak Bajsán az idősebb nemzedék körében.
Egyszer azonban ő is a nevetség tárgya lett, furcsa kalandba keveredett a tojásokkal.
Elfogta a pálinkaivási vágy, pénze pedig nem volt. Hitelbe pedig a Veca nem igen szeretett adni. Törte a fejét Jóska bácsi, mit is tegyen. A pálinkaiváshoz pénz is kell, és ez nem mindig volt annyi, amennyit öblös torkán le tudott gurítani. No meg az asszony előtt is titkolni kellett szándékát.
– Ha pénz nincs, a tojás is megteszi, tíz tojásért csak adnak két fityókával – gondolta magában. Mert éppen felfedezte a szalmakazalban egy nem szokványos helyre tojó tyúk tojásait, amelyek már szépen felszaporodtak. Szövögette a terveket, már előre nyeldesett, s a szájában érezte az eperpálinka finom zamatát. Az elgondolás jó, csak a kivitelezésbe ne csússzon hiba. A tojásokat láthatatlanul kellett a fészekből kicsempésznie. Karkosár, szatyor s egyéb tojáshordásra alkalmas eszköz szóba sem jöhetett, mert akkor lelepleződik az asszony előtt. Mivel a parasztember nyáron ingben, térden alul érő gatyában, mezítláb és kalapban járt, a legalkalmasabbnak a tojások szállítására a kalap bizonyult. Az elgondolást tett követte, a tíz tojást berakta a kalap fedelébe, majd óvatosan a fejére illesztette. Amikor ezzel megvolt, bekiáltott ebédet főző asszonyának, hogy a faluban van egy kis dolga, azt elintézi, és jön nemsokára.
Mezítláb, ingben, térdig érő gatyában, no meg kalapban lépdelt a falu felé. Gondolatban már ott volt a Vecánál, s közben beért a falu szélére, a zsidóbolt sarkára. Jó ég! Mit látnak szemei? Szembe jön vele jó ismerőse, a sokolaci Ilija. Mindig tréfálkozni szoktak, ha találkoztak, és a jól megtermett, magas növésű Ilija azzal kezdte, hogy ismerősét egy „Zdravo brate Jóskával!” köszöntötte, közben Jóska bácsi kalapjára csapott.
Jóska bácsi ereiben meghűlt a vér. A tojások a kalap alatt összetörtek, s héjon belüli tartalom, a kalap alól sárgán, fehéren folyni kezdett az arcára. Ilija csak nézett, nem tudta mi történhetett, mert a komája arca olyan lett, mintha madárijesztő fejét kölcsönözte volna. Ilija a hasát fogta nevettében. Szenvedő alanyunknak sírhatnékja támadt. Szerencsére közel volt az artézi kút, melynek vize mentőövként szolgált a bajbajutottnak. Hogy kapott-e hitelbe pálinkát Vecától Jóska bácsi, arról nem szól a fáma.
