A kishegyesi ember nehezen mozdul, éppen ezért nincs könnyű dolga annak, aki közéleti szerepet vállalva életet szeretne lehelni a település társadalmi életébe. A közösségbe tartozás kétoldalú, aktív viszony kellene, hogy legyen, ami nem szorítkozhat pusztán csak az elvárások megfogalmazására. Ne csak azt nézzük, hogy mit kaphatunk, hanem azt is tartsuk szem előtt, személy szerint mi mit adhatunk a közösségnek! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a kishegyesi nyugdíjas egyesület vezetőségi tagjaival való beszélgetés során.
Butterer Lajos a helyi rokkantnyugdíjas egyesület elnöke az okkal kapcsolatos tanácstalanságának adott hangot:
– Nem tudom miért ennyire passzívak a kishegyesi emberek. Nemrégiben egy utazást szerveztem, de mindössze tíz-egynéhány ember sikerült összeszedni. A napokban ingyen cukrot osztottunk, de sokan még ezért sem voltak hajlandók bejönni. Vagy itt van a legutóbbi példa! Személyesen értesítve őket pikádózni hívtam az embereket a nyugdíjas otthonba, s a szomszédos faluból a szeghegyiek mind el is jöttek, a helybeliek közül viszont senki sem!
Kiss Mária, a kishegyesi községi nyugdíjas egyesület elnöke hasonlóképp vélekedik:
– Valóban nagyon nehéz megmozgatni az embereket. Azelőtt különféle bizottságok működtek, házbizottság, szórakoztató programokat szervező bizottság, voltak, akik az ellátásról gondoskodnak, most már ezek a bizottságok működésképtelenek.
– Az emberek nem hajlandók munkát vállalni, mindenki fizetést vár, de ezt nem lehet csak érdekből végezni, ez olyan munka, amit szeretni kell – teszi hozzá Jovanović Milica (Mico), aki a nyugdíjas otthonban tartott bálok ügyeletes főszervezője. Kiss Mária szavai szerint e rengeteg szaladgálással járó szervezőmunka fáradsága és gondja szinte teljességgel Micóra hárul, mások segítségére is szükség volna, mert hosszú távon ezt nem lehet egyedül csinálni.
Mégis mi az, ami kitartásra sarkallja őket? Mico leplezetlen büszkeséggel meséli, hogy nemrégiben a verbászi nyugdíjas egyesületből érkezett vendégek azt állították, a környéken sehol sincs ennyire rendezett nyugdíjas otthon, mint Kishegyesen. Az önkormányzat támogatásával nemrégiben távolították el a választófalat, aminek a helyébe egy harmonikafal kerül majd, ezzel jóval nagyobb rendezvények tartására alkalmas teremhez jutnak. A helyi közösség támogatásával festették be ugyanezt a termet. Kiss Mária szavai szerint a nyugdíjas otthonban kiszolgáló pincérekkel az utóbbi időben egy jó kis csapatot sikerült összehozniuk. Van egy kis előrelépés a tüzelővásárlás terén is, az elmúlt évben csak 60, az idén már 200 tonna szenet vásároltak a nyugdíjas egyesületen keresztül. Butterer Lajos szerint jó volna, ha maguk vehetnék a kezükbe a szénleszállítás ügyét. Lehetőségük van ugyanis rá, hogy a bányából nagykereskedelmi áron jussanak hozzá a szénhez, csak a tárolást, a mérést és a szállítást nem tudják egyelőre megoldani. Ebben örömmel vennék bárkinek a segítségét. A nyugdíjasok így az eddiginél alacsonyabb áron juthatnának hozzá a tüzelőhöz. Kiss Mária arra biztatja a nyugdíjasokat, hogy minél nagyobb számban vegyék igénybe a biztosítási lehetőségeket, mert megéri, mint mondta, elhalálozás esetén a család így tízszer akkora összeghez juthat, mint amennyi a betegbiztosítótól járna neki. És tagosodjanak be: jelenleg az 5000 dinárig terjedő nyugdíjig mindössze évi 70, 5–10 000 között 130, 10 000 fölött pedig 200 dinárt kell fizetni.
A csapadék elvezetésének a nyugdíjas otthon épületének hátsó részét veszélyeztető problémájával kapcsolatban egyöntetű véleményen vannak mindannyian. Nyírádi Ferenc házelnök szerint már sokszor volt róla szó, hogy megoldják ezt a gondot, de eddig csak ígéreteket kaptak.
– Nagyobb eső után csak csizmában lehet bejönni az udvarba! – teszi hozzá.
