Topolya község lakosságának több mint 5 százaléka véradó, Kishegyesnek pedig 4,53 százaléka, a vállalkozók részéről viszont egyik községben sem talál megértésre a véradás. Előfordult, hogy fölmondással fenyegetőztek.
A vér életet jelent. Szükség lehet rá baleset, de akár egy rutinműtét során is. Kishegyes és Topolya község szép hagyománnyal rendelkezik véradás terén, és sokan vállalják ezt a humánus cselekedetet. Ezzel szemben vannak vállalkozók és vállalatok, amelyek nem engedélyezik munkásaiknak, hogy vért adjanak. Ezek a vállalkozók nem gondolkoznak el, hogy a vér sok esetben életet menthet, és talán egyszer nekik lesz rá szükségük. Košpenda Josip, a Vöröskereszt topolyai közgyűlésének elnöke a következőket mondta:
– A topolyai véradásnak nagy hagyománya van, már az '50-es években elkezdődött, és generációk óta a véradók gyermekei is bekapcsolódnak a véradásba. Ez az eredményeken is meglátszik, a tavalyi évben újból elértük, hogy a lakosság 5 százaléka véradó. Ha minden község elérné ezt az arányt, akkor többé nem lenne gondunk a vérellátással. A Vöröskereszt véradással foglalkozó bizottsága az ifjúság felé fordult, elsősorban a topolyai középiskolákhoz. A diákok számára két véradási akciót szervezünk az év során, a község területén pedig 37 akciónk van.
Ha jól tudom, bizonyos tényezők nehezítik a véradások megszervezését.
– Igen, vannak bizonyos magán és társadalmi vállalatok, amelyek nem engedik el a náluk dolgozó véradókat akcióinkra. Az is előfordult, hogy csak egy órára engedték el, holott a törvény két szabadnapot irányoz elő erre az esetre. Olyan eset is történt, hogy a munkaadó azt mondta, hogy elmehet, de ha elmegy, akkor nem kell, hogy visszamenjen többé. Szerencsére nem ez a magatartás jellemző a vállalatok többségére, mindössze 30 százalékuk gördít nehézségeket a véradás útjába. Ezzel szemben némely vállalatokkal nagyon jó az együttműködésünk. Ilyen például a bácskossuthfalvi Sila, és a topolyai Topiko.
Sajnos, a helyzet Kishegyes községben sem jobb, sőt mondhatni rosszabb, mint Topolyán. Sipos Etelkát, a Vöröskereszt kishegyesi szervezetének titkárát a kishegyesi véradásról kérdeztem.
– Kishegyes községben 1958 óta van szervezett véradás, kezdetben Raffai Erzsébet pedagógus foglalkozott vele. A községben kb. 350 bejegyzett véradó van, többségük középkorú, de nagy elégedettséggel tölt el, hogy akcióinkra gyakran jelentkeznek fiatalok is. Fontos adat, hogy a lakosság 4,53 százaléka véradó. Ez országos szinten is jó eredménynek számít, ami évek óta növekvő tendenciát mutat. Ez az arány valószínűleg még magasabb lenne, de a gyerekek a nyolcadik osztály befejezése után más helységekbe mennek középiskolába, és általában ott történik meg az első véradás.
A község munkaadói hogyan viszonyulnak a véradáshoz?
– Minden a munkaadó jóakaratán múlik. Persze, van olyan, aki akkor sem engedi a munkást, amikor sürgős eset miatt kell vért adni. Nálunk a véradás főként vasárnap van, tehát nem munkaidőben, viszont némely vállalatok nem ismerik el a törvényben előírt két szabadnapot. Azt kell mondanom, véradóink többsége nem élhet ezzel a joggal, ami elég szomorú. Olyan eset is előfordult, hogy sürgős véradásra lett volna szükség, amit öten is vállaltak volna, de a munkaadó azt mondta, hogy fölmond, ha elmennek vért adni. Sajnos, elég sűrűn vannak ilyen problémáink. Próbáltuk meggyőzni ezeket a vállalatokat, és meg is ígérték, hogy elengedik a munkásokat, de a gyakorlatban nem tartják magukat ehhez. Szerencsére a véradóink többsége azt mondja, hogy nem a két szabadnap miatt ad vért.
