Egeresi Sándor: „A kun unokák sohasem adták fel nemzetvédelmi harcukat” (Fotó: Stanyó Gábor)
A Világtalálkozó előrendezvény-sorozatába kapcsolódó, a Délvidéken-Vajdaságban pedig az ősbemutatónak is számító, nyitóprogramokat még zavartalanul megtarthatták pénteken, Bácskossuthfalván (Ómoravicán), de a másnap, szombaton kezdődő Szüreti Napok 2009 műsorrendjén változtatni kellett az užicei tragédia miatt meghirdetett országos gyász miatt.
A Világtalálkozó multikulturális kiállítással kezdődött a falu központjában. A Kunok kitelepülése Bácskába című könyvet dr. Nagy Molnár Miklós, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója és Nagy Tibor történelemtanár mutatta be. Az esti főrendezvényen a szabadtéri színpadon a kun zászlóra a vendégek és vendéglátók felkötötték az emlékszalagokat. A Kunok I. Világtalálkozójának főrendezvény-sorozatában, szeptember 20-án Pacséron délelőtt díszüléssel kezdődnek a programok és Bácsfeketehegyen (Feketicsen) folytatódnak, a késő esti órákig.
Honi viszonylatban a Bácskossuthfalván megtartott rendezvényig alig hallottunk valamit a jelentős, közösségépítő – több mint! – megmozdulásról. Valamennyien, akik ott voltunk átérezhettük mind a jelentőségét, mind az üzenetét. A két; a szerb és a magyar himnusz elhangzása után Mészáros Boglárka, az esti szabadtéri program házigazdája és Fazekas Róbert, a Topolyai Községi Képviselő-testület, a Helyi Közösség elnöke köszöntötték a nagy érdeklődést kiváltott est vendégeit, köztük Nagy Ferencet, a szabadkai magyar konzulátus főkonzulját, Egeresi Sándort, Ficsór Józsefet, a Kun Összefogás Konzorcium elnökét, Kiskunfélegyháza polgármesterét, dr. Kapusi Lajost, Karcag, a testvérváros alpolgármesterét, Kis Lajost, Jászkisér, a testvérváros iskolaigazgatóját, Gelányi Jánost, Mélykút testvérváros polgármesterét, Cseh Sándort, Túrkeve polgármesterét, Bábi Attilát, Topolya polgármesterét, mgr. Szombathy Zoltán (Pacsér) és Bojtos Béla (Bácsfeketehegy), a vajdasági kun települések helyi közösségének elnökeit.
- Nyakas, kemény, bükkfafejű nép vagyunk, akik jottányit sem engednek akaratukból, de belső villongásaikat azonnal félreteszik, ha külső veszélyt sejtenek, mondják ma is a kunok leszármazottairól –a tanácselnök rövid falutörténeti ismertetője előtt idézett Szenti Ernő költeményéből, amely szinte az egész évben tartó találkozó mottója is lett: „Nem távoli parancsra törtél az élre./ Szerencse fiává tetted a balsorsot./ Szíved javakat termelt, a mögötted/ Haladóknak, s az előtted járóknak.” Mert: „Vendégül látta a múltat a jövő.” Eleinkről, a Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról 1786-ban megérkezett 334 családról szólva kiemelte, hogy megszelídítették, otthonukká tették a pusztaságot. Gyermekeik tanítását a kezdettől fogva fontosnak tartották, s már útközben, Nagykőrösön tanítót fogadtak. Letelepedésük második évében, 1787-ben pedig megkezdték a református templom építését. Meleg szavakkal köszönte meg a lehetőséget Egeresi Sándor, hogy a Vajdasági Képviselőház nevében a délvidéki rendezvények fővédnöke lehet, s hogy „köszöntheti a Nagykunságból visszatelepült, a földjükhöz, nyelvükhöz ragaszkodó kun származású unokákat, akik sohasem adták fel nemzetvédelmi harcukat.” A történelmi időket, IV. Béla királyunkat idézte, aki 1239-ben befogadta a tatárok, mongolok elől menekülő kunokat, s ellátta a harcos népet, hogy együtt védekezzenek majd a tatárok ellen. A kunok, mint a jászok, a kabarok, a megpróbáltatások ellenére végül is megtalálták helyüket Árpád fiak országában. A Bácskossuthfalva elhagyott, festői szépségű tájaira való letelepedésük után, mint mondta, kunmagyar csökönyösséggel teremtik meg családi fészkeiket, gyarapodnak, dolgoznak, küzdenek. „Megéltek két világháborút, de makacsul megmaradtak annak, aminek vallották és vallják ma is magukat. Magyar kunoknak, kun magyaroknak! Jeleskedjenek a Kunok I. Világtalálkozóján, amely, ha nem is világra szóló esemény, de a magyarság nagyon jeles és fontos rendezvényéve.”
Országos méretű is, határon átnyúló is a kulturális összefogást ösztönző, többhónapos rendezvénysorozat: a Kunok I. Világtalálkozója, mondta köszöntőjében Ficsór József.
IV. Béla király 770 évvel ezelőtt telepítette be Magyarországra a Kunokat, Kötöny fejedelemmel az élükön. „Az évszázadok alatt magyarrá vált kun őseink emlékére és a kis- és nagykun települések összetartásának emlékére jött létre az I. Világtalálkozó, amelyet ezen túl háromévente tartunk meg. Az előrendezvények után, szeptember 12-27-e közötti világtalálkozót a Kis- és Nagykunságban, a Jászságban és a Délvidéken tartjuk meg. Külön öröm a 2008-ban létrejött Kun Összefogás Konzorcium számára, hogy mind a négy délvidéki település: Pacsér, Bácskossuthfalva, Bácsfeketehegy és Piros bekapcsolódik a programsorozatba.”
A további köszöntőbeszédek és a Kunzászló felszalagozása után az ünnepi program a szózattal zárult, amelyet Nagy István tárogatón adott elő. Ezt követően a Túrkevei Ifjú Tehetségek Társulata, nagy sikerrel mutatta be az István, a király c. rockopera részleteit. Szombaton a szüreti napok keretében a Club Caféban terménykiállítást és terményszentelést, valamint paprikásfőző és pogácsasütő versenyt tartottak. Vasárnap az ünnepi hálaadó istentiszteleten elhangzott a kun miatyánk, a letelepedés emléktábláját közösen koszorúzta meg dr. Kapusi Lajos, Balog György, a Jászkiséri Múzeum igazgatója, Fazekas Róbert és Drenkovics Tibor, a bácskossuthfalvi közösség titkára.
