2026. július 15., szerda

Fontos emlékeink

A topolyai szobrok és emléktáblák című könyv bemutatójáról

Sokan megjelentek a bemutatón

Hét évvel ezelőtt jelent meg először Cservenák Pál és Nagy Tibor könyve a topolyai szobrokról és emléktáblákról, ám az akkor kiadott 400 példány elfogyott, és igény mutatkozott a kiadvány újbóli, bővített kiadására is.

Ilyen megfontolás vezérelte a szerzőket arra, hogy új adatokkal, időközben történt változásokkal kiegészítve újra kiadják, ezúttal már szerb nyelvre is lefordítva a könyvet. Ennek bemutatóját tartották a minap a kiadást most is vállaló Tájékoztatási Közvállalatban, melynek igazgatója, Hajvert Zoltán és munkatársa, Celluska Apostolović Márta beszámolt a kiadás körülményeiről. A szerzők közül csak Cservenák Pál volt jelen, míg szerzőtársa elfoglaltsága miatt személyesen nem, de levélben üdvözölte a könyvbemutató részvevőit.

Mint a rendezvényen elhangzott, de a kiadványból is kiderül, Topolya gazdag szobor- és emléktábla-örökséggel rendelkezik, illetve rendelkezne, mint dr. Virág Gábor az egyik recenzens írja, „...ha eleink másképp gondolkoznak, és félreteszik törzsi előítéleteiket és vadságukat a velük élő népekkel, azok emlékeivel szemben”. Ezért is fontos a Topolyai Füzetek sorozat legújabb, 8. kiadványa, mert emléket állít nemcsak a jelenlegi, de az egykor létező, és időközben különféle megfontolásból, rendszerváltási, politikai vagy egyéb okokból megsemmisített szobroknak, tábláknak, melyek Fazekas Ferenc plébános, a könyv másik recenzense szerint is fontos emlékei egy nép vagy település történetének. „Sokat mondanak arról, hogy egy adott korban mi foglalkoztatta az embereket, milyen szellemi irányzatok és törekvések kerültek előtérbe, így a szobrok és emléktáblák >>beszélnek<< alkotóikról” – véli a plébános, míg az első kiadás egyik recenzense, Beer Miksa szerint „a ma emberének az a feladata, hogy megmentse az enyészettől azt, amit a helybeliek áldozatok árán az adott időben legjobb hitük szerint emeltek. Össze kell rakni múltunk apró mozaikköveit… egymás mellé rakni azokat, hogy a feledés homálya, meg valami új rombolási hullám ne tüntesse el azokat nyom nélkül…”

E mozaikkövek összerakásával még egy kiadvánnyal, helytörténeti adatokkal gazdagodott a város múltja.

Magyar ember Magyar Szót érdemel