Viselettörténeti előadás a könyvtárban (Fotó: Papp Imre)
Viselettörténeti előadássorozatának keretében a kishegyesi könyvtárban legutóbb a keleti, a japán, a kínai és az indiai öltözködés történetéről, valamint az európai középkor kezdeteinek viseleteiről tartott előadást Szöllősi Boglárka textiltervezési egyetemi hallgató. A keleti öltözködés egyik alapvető vonása a lepelruha: a japán kimonótól kezdve az indiai száriig mind egy darabból álló, gyakran több tíz méter hosszú, szabás nélküli textil, amelyet magukra tekertek, vagy tekernek ma is az emberek.
Érdekes megemlíteni azt is, hogy a rengeteg anyag használata közben (ami társadalmi rangot is jelentett) ritkán használtak csatokat vagy tűket azoknak összetűzésére. A szabott ruhák Európában csak a román korban jelennek, korábban azonban a lovas nomád népek már szabták ruháikat, mert a lovaglás ezt megkövetelte. A kelmefestés is említésre méltó, hiszen – különösen a keleti öltözködésben – igen gazdag a színvilág. A korai középkor öltözködését a Bizáncban kialakult viseletek határozták meg, amelyeknek szigorúan előírt szabályai voltak. Itt alakult ki az osztályok és rétegek szerinti öltözet: főúri, polgári, vallási, katonai, jobbágyi... A román kori nyugati öltözködés is hasonlított a bizáncira, de ebben a korban már kezdett különválni a nők és a férfiak öltözködése – hallottuk Szöllősi Boglárkától.
