2024. június 17., hétfő

Megadtuk magunknak az esélyt, hogy legyen jövőnk

Utasunk Mókus Gábor, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. nyomdáért felelős segédigazgatója

Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgető műsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, azonban olyan személyek is az anyósülésre ülnek, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát végeznek. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig hétvégi lapszámunkban közöljük.

Manapság egyre nagyobb problémát okoz az, hogy a szerbiai munkavállalók külföldön kamatoztatják a tudásukat. Nagyon sokat beszélünk erről, az ellenpéldáról, vagyis arról, hogy valaki a külföldi lét után mégis itthon tervezi boldogulását, már sokkal kevesebbet. Jómagam is sokszor nyúlok e felé a téma felé olyankor, amikor valamilyen pályázatról van szó, és igyekszem az ilyen emberek történetén keresztül bemutatni azt, hogy nem mindig a pénz a legfontosabb. Igaznak bizonyul ez Mókus Gábor esetében is, aki több évig Németországban élt, és mérnökként dolgozott, a szíve mégis hazahúzta. Ma már a Magyar Szó Lapkiadó Kft. nyomdáért felelős segédigazgatója. Vele beszélgettünk mindarról a pozitív változásról, ami most a nyomdát körbeöleli.

– 2020 szeptemberében jöttem haza, és novemberben már munkába álltam a Magyar Szónál. Erdődi Edvina keresett meg azzal, hogy szeretnék-e a Forum Nyomdában dolgozni mint fejlesztésekért felelős koordinátor. Nagyon jólesett ez a felkérés, nem mellékesen azért is, mert anyukám is a Forumban dolgozott, sőt, nagyapám és nagymamám is. Tehát én már a harmadik generációs forumos vagyok. Rögtön igent mondtam, és nagyon jól érzem itt magam. Szívügyem a Forum és a Magyar Szó, emellett az tetszik a leginkább, hogy teszünk valamit a magyarságért. Ez furcsán hangzik így, de mindennap úgy érzem, hogy a munkám által teszek valamit a magyar közösségért.

– Milyen irányelvek szerint kezdte meg a nyomda vezetését?

– Nagyon jól jött a németországi tapasztalat, hiszen ott megismertem egy olyan munkavégzési folyamatot, amely régen nálunk is működött, az utóbbi évtizedekben azonban már nem igazán. Itt elsősorban a minőségre gondolok, ami sajnos nagyon leromlott. Az volt a fő célom, hogy ezen javítsunk. Ez persze nehéz, hiszen a gépek régiek, emellett a pénzhiány is általános jelenség mindenfelé az országban. Leginkább azt tartottam szem előtt, hogy az emberek jól érezzék magukat, mert úgy vélem, hogy aki megbecsülve érzi magát, az többet fog kihozni a munkájából.

– Meg kell említenünk a nyomdát most körülvevő történéseket, hiszen hatalmas fejlesztésen ment keresztül. Ennek tükrében elmondhatjuk azt, hogy biztos jövő elé néz?

– Azt szoktam mondani, hogy megadtuk magunknak az esélyt arra, hogy legyen jövőnk. Mint mondtam, a régi, elavult gépekkel már nem voltunk versenyképesek. Szerencsénk volt, amikor egy csődeljárásnak köszönhetően nagyon jó gépeket sikerült vásárolnunk olcsón, és a nyomda most felvirágozhat. Átköltöztünk a Magyar Szó Lapkiadó Kft. épületéből a telepi nyomdacsarnokba, így a nyomda most egy egészen új fejlődési irányt vehetett. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a 80-as évek elején beindították a bélyegnyomtatást, úgy mi most, a 2020-as évek elején eldöntöttük, hogy dobozokat fogunk készíteni. Ha az ember elmegy egy boltba és olyan terméket szeretne venni, amelyet nem ismer, akkor minek alapján dönti el, hogy melyiket válassza? Hát a kinézete alapján. Ez pedig a csomagolás, amely minél szebb és exkluzívabb, annál vonzóbb, hiszen azt sugallja, hogy a külső miatt a benne lévő termék is finomabb, jobb. A csomagolóipar az egyetlen olyan ágazata a nyomdaiparnak, amely növekedést mutat, és ebbe kapcsolódtunk most be mi is, reméljük, hogy sikeresen. Most minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy a nyomdának legyen jövője. Ahhoz, hogy ne csak úgy beszéljenek a Forum Nyomdáról mint kizárólag újságnyomtató intézményről, hanem mint erős vállalatról, olyanról, mint amilyen régen is volt.

– Említett pár dolgot azok közül, amelyek a nyomdában készülnek, de kérem, foglaljuk össze: milyen termékeket nyomtatnak?

– Kezdeném az újságnyomtatással, és itt elsősorban a Magyar Szóra gondolok, amely egy különleges termék, mindennap készül, nagy gépeken gyorsan kell lenyomtatni a kellő mennyiséget. A másik csoportba tartoznak a könyvek, ami megint egy olyan termékcsoport, amely több, különböző gép használatát igényeli, emellett a folyamat függ attól is, hogy puha- vagy keménykötésű kiadványról van szó. Itt vannak még a bélyegek, az akcidens nyomtatványok, mint pl. a plakátok, szórólapok. És marad még kapacitás az előbb említett  dobozok nyomtatására.

– Megütötte a fülemet a bélyegnyomtatás, amivel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy az idén elkészült a Petőfi-bélyeg, amely hatalmas mérföldkőnek számít. Mekkora megtiszteltetés volt ez az Ön nyomdavezetői munkájában és a nyomda történetében?

– Mint már említettem, még a múlt évszázad 80-as éveinek elején kezdett a Forum Nyomda bélyegeket nyomtatni. A belgrádi pénzverde mellett csak nekünk volt jogunk arra, hogy a Nagy-Jugoszlávia területén bélyegeket adjunk ki. Ez már önmagában megtiszteltetés volt, hiszen ez azt is jelenti, hogy színvonalas munkát végez a nyomda. Viszont az, hogy sikerült Petőfi-bélyeget nyomtatni, úgy gondolom, hogy leginkább a munkatársaink érdeme. Azoké, akik már negyven éve végzik ezt a munkát, és jók benne. Emellett az is fontos volt, hogy sikerült jó kapcsolatot kialakítani a Szerbiai Posta, vagyis a bélyegosztály igazgatójával, Adam Sofronijević úrral. Ő örömmel fogadta az ötletünket, hogy Petőfi-bélyeget adjunk ki. Ez is ahhoz a tevékenységkörhöz tartozik, amelyről a beszélgetés elején már szóltam: teszünk a magyar közösségért.

– Ha jól tudom, Ön nagy szerelmese a bakelitlemezeknek. Mérnökként hogyan jött ez a művészi vonal?

– Nem gondolom úgy, hogy művész vagyok, bár régen azt gondolták, hogy a nyomdaipar is valamilyen szinten művészet. A németek is azt mondták a nyomdaiparra, hogy schwarze Kunst, vagyis fekete művészet. Engem a zene mellett a bakelitlemezek technológiája nyűgöz le. Mérnöki szemmel nézve ez egy igazán különleges kialakítás, hiszen az apró barázdákból gyönyörű hang jön ki. A CD az érthetőbb, bár hihetetlenebb is, hogy egyesekből és nullákból zene lesz, azonban az, ahogy a tű végigpásztázza a bakelitlemezt, és ebből zenét gerjeszt, valóban csoda.

Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele