A XIX. században, a XX. század elején a városi kávéházak a társasági élet fontos színterei voltak. Ezekben a vendéglátóipari egységekben találkoztak a közélet fontos szereplői, újságírók, írók, költők, ügyvédek, politikusok. Ha ezen helyek jelentőségére akarunk rávilágítani, elég ha csak a Pilvax kávéház 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepére hívjuk fel a figyelmet. Szabadkán ilyen fontos hely volt a Városi kávéház, amely a Városházán működött. Ennek a helynek a történetét elevenítjük fel e heti tárcánkban.
A Városi kávéház a Városháza legforgalmasabb, észak-keleti oldalának sarkán helyezkedett el. Így a bent tartózkodóknak egyaránt rálátásuk volt a Kossuth utcára (a mai Korzó) és a főbejárat előtti térre. A kávéház a Városháza felavatásával egy időben, 1912-ben nyílt meg. Ennek köszönhetően a felavatási ünnepségről megjelent Városháza felavatásának ünnepére című kiadványban a kávézót is megemlítik. A Braun Henrik szerkesztette könyvben egy fénykép-illusztráció mellett a következő szöveget olvashatjuk:
„Szabadka legnagyobb, legdíszesebb kávéháza. Tulajdonosa Sztipics Márk, sokáig kereskedő volt, a városháza építésekor határozta el magát, hogy kávéházat nyit. Helyiségét Hoffmann Sándor tervei nyomán rendezte be Hoffman Mihály ösmert cég a modern kávéházipar vívmányainak felhasználásával. Előzékeny és figyelmes kiszolgálással, mindenre gondoskodásával elérte Sztipics, hogy kávéháza, melynek évi rezsije meghaladja a 60,000 koronát, rövid idő alatt a szabadkai előkelő közönség kedvenc találkozóhelye lett.”
A fenti szövegből tehát megtudhattuk, hogy Sztipics Márk volt a kávéház első bérlője. Boško Krstić a Városháza a szabadkai csoda című könyvéből további információkat tudhatunk meg a kávéházról. Egy 1916-os fénykép hátoldalán található szöveg a következőket írja:
„A kávézóban 80–100, márványból és tölgyfából készült asztal volt. Az étkészlet kínai porcelán, ezüst evőeszközökkel. A falakon 46 nagy és 70 kisebb tükör. Állandó jelleggel 20 pincér dogozott, idényben még 30, 17 szakács és 8 kávéfőző asszony.”
A Városi kávéház különösen nyáron volt a szabadkaiak közkedvelt találkozóhelye. A kávézó előtt ugyanis egy kovácsoltvas kerítéssel körülvett kerthelyiség várta a vendégeket. A kertből szép kilátás nyílt a Kossuth utcára, a központban sétáló tömegre. A látvány színvonalát tovább emelte, hogy a kerthelyiség előtt haladt el Szabadka büszkesége, a villamos. A villamos ugyanis a Zombori kaputól indult és a Szent István téren át a Kossuth utcáig haladt, ahol az A jelzetű villamos Palicsfürdőre, míg a B jelzetű villamos a pályaudvar felé tartott. A villamos látványát 1928-ig élvezhették a vendégek. Ekkor felszámolták a belvároson keresztül a pályaudvarra vezető pályaszakaszt, és a Zombori kaputól induló pályaszakaszt a mai Strossmayer utcán át csatlakoztatták a Palics felé vezető fővonalhoz.
Boško Krstić könyvéből Sztipics Márkról azt is megtudhatjuk, hogy ő volt az első, aki beperelte a városvezetést az új Városháza „felületes építéséért”. A kávéház-tulajdonos ugyanis az elsők között költözött be a Városházán lévő lakásába. A hálószobában azonban lehullott a vakolat a mennyezetről. Szerencsére akkor senki nem tartózkodott a helyiségben. Nem tudni, hogy pontosan meddig volt Sztipics Márk a Városi kávéház bérlője, de a szerb csapatok bevonulása után már a Szerb király kávéház (a korábbi Arany Bárány Szálló) bérlője volt, a Városi kávéházat pedig Josip Kujundžić vette át. Ő egészen 1946-ig, a Városi kávéház bezárásáig bérelte a létesítményt. A bezárás után a helyiségbe Szabadka legnagyobb áruháza, a Na-ma költözött. A 70-es években Degusztációs Központ működött a kávézó helyén, az emelet egyik részében pedig az Agros nevű étterem. Végül 1997-ben a Korzó felé eső részben a McDonald's nevű gyorsétterem kapott helyet, amely azóta is működik. A park felé néző helyiségekben boltok találhatók.
