Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. július 8-án tartották meg Vajdaságban, és ezen belül Szabadkán a II. világháború utáni első helyhatósági választásokat. Ebben az időben a városi képviselő-testületek helyett úgynevezett városi népbizottságok voltak az önkormányzatok legfőbb képviseleti szervei. Ki kell emelni, hogy ezek a választások nem voltak sem szabadok, sem demokratikusak, hiszen azokon csak egyetlen listára, a kommunista párthoz kötődő Jugoszláv Egységes Népfelszabadító Front listájára lehetett szavazni. E heti tárcánkban e választásokat elevenítjük fel, napilapunk elődjének, a Szabad Vajdaság korabeli lapszámainak segítségével.
A Szabad Vajdaság 1945. június 6-ai számában találhatunk egy rövidebb írást, melyből megtudhatjuk, hogy a szabadkai választópolgárok milyen módon is szavazhattak e választásokon.
„Szuboticán a vajdasági Népfelszabadító főbizottság rendelete értelmében a városi népbizottság megválasztása körzetenként fog megtörténni. Ezt a város nagy kiterjedése, a szavazók nagy száma és a vegyes nemzetiségi összetétel teszi szükségessé. Szuboticán minden körzetnek (rajon) külön listája van, amelyet a JNOF [Jedinstveni Narodnooslobodilački Front – Egységes Népfelszabadító Front] állított össze. Ezen a listán bizonyosszámú megválasztott tag a városi népbizottságba kerül, a többiek a körzeti bizottságnak lesznek tagjai” – olvashatjuk a napilapban, melyhez hozzátették, hogy a városi népbizottságnak összesen 80 tagja lesz, közülük 43 horvát, 23 magyar és 9 szerb.
Az akkori hatalom mindent elkövetett, hogy szavazásra bírja a választókat. Ellenzék híján ugyanis így szerettek volna legitimitást biztosítani az egypártrendszer számára. A választás napján, július 8-án megjelent Szabad Vajdaság vezércikke is voksolásra buzdította a vajdasági magyarokat. A vezércikket maga Kek Zsigmond, a lap akkori főszerkesztője írta, aki a következőképpen biztatta az olvasókat a választásokon való részvételre:
„Vajdaság magyarsága is most választ először szabadon igazán becsületesen, tehát magyarul úgy ahogy ezt népünk igazi szabadsághagyományai, szabadságharcosai szabadságszeretete megkövetelik tőlünk. Testvérnépeink szabadságának örömében, saját szabadságunk boldog tudatában, azzal a tudattal, hogy csak most, először biztos a mi szabadságunk is, mert testvérnépeink is mind szabadok, először bízhatunk meg igazán bennük, mert most már bennünk is megbíznak!”
Szintén ebben a lapszámban közölték dr. Strelitzky Dénesnek, az Egységfront szabadkai kerületi bizottsága alelnökének nyilatkozatát is, amelyben a következők szerepeltek:
„A régi választásokkal ellentétben a magyarság ma számarányának megfelelően kerül be az uj népbizottságokba és a demokratikus politikának ez a nagyjelentőségű ténye teljes megelégedéssel tölti el. A magyarság bizalommal tekint a jövő elé is, mert rövid félesztendő alatt komoly eredményeket ért el és a megválasztandó népbizottságok biztosítják a magyar népet arról, hogy teljes egészében megvalósul a vajdasági népek egysége és testvérisége.”
A Szabad Vajdaság július 10-ei számának egy rövidhíréből az is kiderül, hogy a szabadkai hatóságok nem csak a szavak erejével akarták részvételre bírni a város szavazópolgárait:
„A városi milicia rendelkezése értelmében Szuboticán a választások napján valamennyi üzlet, a virágüzleteiket és temetkezési vállalatokat kivéve, mind zárva tartott. A mozikban nem tartottak előadást. A vendéglőket is a rendeletnek megfelelően zárva tartották.”
A Szabad Vajdaság a választások eredményeit csak több nappal a szavazóhelyek bezárása után, július 12-én közölte.
„Szubotica választó polgárai ugyancsak széles tömegekben vettek részt a népbizottsági választásokon. A szavazóhelyek igen élénkek voltak, különösen a II. körzetben volt a legélénkebb a választás. Szuboticán a legtöbb szavazatot dr. Szávics Vladeta orvos kapta 8.349 szavazattal, második Dudás Lajos, a szuboticai munkásszakszervezet elnöke, aki 6,005 szavazatot kapott, harmadik Milánkovics Iván 5.818 szavazattal negyedik Szalai József 5.221 és ötödik Dudás József 5.161 szavazattal.”
A július 17-ei szám szerint pedig a szabadkai kerületben, amelyhez Zenta és Topolya is tartozott, a 147 ezer választópolgár közül 121 ezren járultak az urnák elé, ami 82 százalékos részvételt jelentett.
Nyitókép: Szavazóhely 1945-ben / bbc.com
