A fia sírját kereső politikus

Száztíz évvel ezelőtt a Bácskai Hírlap egy figyelemre méltó és egyben tragikus esetről számolt be olvasóinak, amely rávilágított a háború borzalmaira. Egy ismert szabadkai politikus az I. világháború alatt elment a frontra, hogy hazahozza elesett fiának holttestét. Az édesapa a szabadkai születésű Mukits Simon (neve a korabeli sajtóban gyakran Mukicsként is előfordul) volt, aki a századfordulón a Függetlenségi és 48-as Párt színeiben képviselte városunkat a magyar országgyűlésben. A Bácskai Hírlap 1915. május 8-ai reggeli kiadásában a következő hírt közölte vele és fiával kapcsolatban:
„Négy héttel ezelőtt izzó lelkesedéssel, bízó reménységgé, ifjú lelkének hősi elszántságával harctérre ment egy talpig magyar fia: Mukits Attila, egyetlen gyermeke dr. Mukits Simonnak, Szabadka város volt országgyűlési képviselőjének. Amikor búcsút vett tőlünk, mosolyogva mondta: a viszontlátásra! A tavasz napsugarát láttuk ebben a mosolygásban, oh dehogy hittük, hogy ez a mosolygás, ez a napsugár a halál dermedtségét takarja. Oh, dehogy hittük, hogy tavasz ébredésén, virágnyíláskor kilobban a nemes fiatal lélek. Szegény Mukits Attila az ő huszonkét esztendős ifjú életét mosolyogva áldozta fel a hazáért” – olvashatjuk a szabadkai napilapban, majd alább arról adnak tájékoztatást, hogy az édesapa eltökélte, hogy hazahozatja elesett fia holttestét:
„Mukits Simon a hősi halált halt fia felkutatása ügyében tegnap Budapesten járt, ahol Apponyi Albert gróf társaságában felkereste Hazai Samu honvédelmi minisztert. Hazai azonnal sajátkezüleg irt levelet Terstyánszkynak, a negyedik hadtest parancsnokának, akitől sürgős jelentéstételt kért. Most, hogy a szomorú tény több oldalú hiteles értesülés alapján bebizonyosodott, a mélyen sújtott szülők megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a megdicsőült fiú holttestét hazaszállittassák.”
A Bácskai Hírlap 1915. május 13-ai reggeli kiadása teljes terjedelmében közölte azt a hivatalos értesítést, amelyben tájékoztatták Mukits Simont fia haláláról.
„Három hosszú hétig szenvedett Mukits Simon és felesége a rettenetes bizonytalanságban, amelyet ma a szomorú bizonyosság követett. Megérkezett a hivatalos értesítés egyetlen fiuk, a Mukits név örökösének hősi haláláról.
Droll István, a 86. gyalogezred kapitánya május 6-án kelt levelében értesítette dr. Mukits Simont, hogy fia Cirókaófalván április 18-án meghalt: »a Haza védelmében fiatal és reményteljes életét fel kellett áldoznia.«
És a boldogtalan apa elment egyetlen fiáért, akit kettős koporsóba zárva hozhat már csak haza” – állt a felvezető szövegben, majd alább magát a levelet idézik, amelyből többek között Mukits Attila halálának körülményeit is megismerhetjük:
„Legnagyobb sajnálatomra, tiszta emberi kötelességérzetből indíttatva érzem magam Nagyságodat a borzasztó bizonytalanságból kiragadni. Az ön tisztelt fia Attila április 17-én haslövés folytán súlyos sebet kapott és Cirókaófalvára szálították, ahol másnap, április 18-án lelkét kilehelte.”
Végül a Bácskai Hírlap május 22-ei esti kiadása arról számolt be, hogy Mukits Simon visszatért Szabadkára.
„Kilenc napi, fáradságos, szomorú hosszú nap után ma reggel hazaérkezett dr. Mukits Simon volt országgyűlési képviselő a Kárpátokból.
Haza érkezett a mélyen sújtott apa, miután egyetlen fiának holttestét kiemeltette a cirókafalui temető egyszerű sírjából, kettős érckoporsóba záratta és elszállitatta a vasúti álomásra, ahol bevaggoniroztatta és útnak inditatta – haza.
Ma éjjel megérkezik Szabadkára Mukits Attila holtteste és pünkösd vasárnap délután 4 órakor a vasúti állomásról viszik beszentelés után a bajai-uti sirkertben épített uj sírboltba” – adta hírül a napilap, majd alább az édesapa kárpáti útját foglalták össze:
„Öt teljes napig kereste dr. Mukits Simon a fiát, aki a kárpáti harcokban kapott sebeiben meghalt a harcvonal közvetlen közelében; Cirókaófalun.
Ötödik nap a csendőrség vezette Mukits Simont a cirókafalui temetőhöz, ahol egy csipkebokor mögött megtalálta fia sírját.
A sir mellett egy kődarab alatt Mukits egy fehér névjegyet talált, amelyre piros ceruzával volt felírva Mukits Attila neve azzal az írással, amely a fejfán is olvasható volt.
A névjegy Bibics Miklósé volt. Bizonyos tehát, hogy Bibics Miklós nevű katona temette el Mukits Simon fiát.”
Mukits Antallt május 25-én kísérték utolsó útjára. A Bácskai Hírlap aznap esti kiadása szerint a ravatalt a vasúti postával szemben, a pályaudvaron állították fel. A búcsúztatón megjelent többek között dr. Bíró Károly polgármester, dr. Purgly Sándor főispán és dr. Pleszkovich Lukács, a Függetlenségi Kör alelnöke. A pályaudvar felé vezető utcákat több ezres tömeg lepte el.