A Kis Ferenc utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Kis Ferenc utca a Kertváros helyi közösségben, a Munkás Jézus templomnál található, és a délvidéki magyarokból álló Petőfi-brigád parancsnokának nevét viseli.
Kis Ferenc 1905. augusztus 1-jén született Bukovicán, nincstelen parasztcsaládban. Négy elemit végzett, majd borbélynak tanult. Dolgozott Verőcén, Szlatinán és Zágrábban. 1930-ban visszatért szülőfalujába, ahol önálló iparos lett. Megnősült és egy gyermeke született. Szimpatizált a demokratikus eszmékkel, ezért az usztasa hatalomátvétel után állandó rendőri megfigyelés alatt ált. A partizán ellenállás kezdetétől támogatta a mozgalmat. 1942 szeptemberében csatlakozott a partizánokhoz. Rövid ideig harcolt a vočini egység II. osztagában, majd először a XVII. dandár, aztán a 12. hadosztály hadbiztosává nevezték ki. 1943 augusztustól a főként szlavóniai magyarokból verbuvált Petőfi-zászlóalj parancsnoka lett. Az alakulat először szabotázsakciókat és rajtaütéseket hatott végre domobránok, az usztasák, és a németek ellen, majd 1943 végétől már a partizánok jelentősebb hadműveleteinél is bevetették. 1944 szeptemberében a zászlóalj súlyos veszteségek árán elfoglalta Pekarac falut. Itt az egység katonái két domobrán tisztet ejtettek foglyul. A két foglyot maga Kis Ferenc hallgatta ki a nyílt utcán, közkatonák jelenlétében, majd a kihallgatás végén géppisztolyával lelőtte őket. 1945. január 1-jén a szintén jugoszláviai magyarokból álló Petőfi-brigád parancsnokává nevezték ki. Kist egyes beszámolókban kérlelhetetlen vezetőnek írták le, aki katonai képesítésének hiányát szigorával pótolta. A Petőfi-brigádhoz köthető legfontosabb haditett az 1945. március 6-a és 21-e között lezajlott bolmáni csata. Ebben az összecsapásban a hiányosan felszerelt katonák rohamokkal, géppuskatűzben és pergőtűzben próbálták bevenni a németek állásait. A németek végül feladták Bolmánt. A Petőfi-brigád óriási veszteségeket szenvedett el. Egyes történeti munkák szerint a legénység fele odaveszett, közöttük a parancsnokok és tisztek nagy része. Kis Ferencet március 22-én a harcok bejezése után érte halálos lövés. Halálának körülményei tisztázatlanok. Valószínűleg egy rejtőzködő német felderítő ölhette meg, de vannak olyan elméletek is, mely szerint saját katonája lőtte le bosszúból a szigorú parancsok miatt. Kis Ferencet Lőcsön temették el. 1965-ben aztán újratemették és Bolmánon helyezték örök nyugalomra. A Petőfi-brigádot 1945. március 31-én feloszlatták.
A Kis Ferenc utca környéke a két világháború között kezdett beépülni. Ekkor a Vajdasági utca (Vojvođanska ulica) nevet viselte. Mai elnevezését a II. világháború után kapta. A Petőfi-brigád ugyanis az egypártrendszer idején a jugoszláviai magyar identitás fontos részévé vált. Így kaphatta az egység parancsnokáról Kis Ferencről az utca a nevét, amelyet a mai napig visel.