A Kőrös utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Kőrös utca, vagy ahogy a szabadkaiak régi nevén ismerik, a Kőrösi út, a Kertváros és a Vasutas-település határát képezi. Városunk ezen útszakasza igen hosszú múltra tekint vissza. Az utca a Kőrös-érről kapta nevét. Míg Szabadka a történelmi Magyarország részét képezte, addig a város északkeleti szomszédja Szeged volt. A két város területeinek természetes határát a Kőrös-ér alkotta. Az ér első ismert leírása az első térképpel együtt 1694-ből származik, Luigi Ferdinando Marsiglistől, egy olasz földrajztudóstól, aki az eret a latin Kiris névvel illette. A Kőrös-ér Tompa puszta kicsiny szikes tavaiból veszi kezdetét és északnyugat-délkelet irányban egyenesen halad egészen a Ludasi-tóig. A Ludasi-tavat érintve keletre fordul és elhagyja Szabadka határát. Ettől kezdve déli majd keleti irányba folyik, míg végül Adorjánnál belefolyik a Tiszába. A régi időkben Magyarkanizsánál, a város északi felén volt a torkolata.
A régi Kőrösi út Szabadka legrégebbi útjai közé tartozik, amely Szabadkát az általa birtokolt Körösi kaszálóval kötötte össze. A kaszáló a Kőrös-éren túl, annak keleti oldalán terült el. A régi Kőrösi út sokkal hosszabb volt, mint a mai utca. Az út a városi sánc északi kapujánál a Szerb templom mellett kezdődött, átszelte a Szegedi szőlőket, az Agina barát, Radanovácot, érintette a Bukvać tavat. Itt találkozott a majsai országúttal, majd a Kőrösi erdőn keresztül ért a Kőrös érhez. Az út menti homokföldeken apró szőlőbirtokok sorakoztak. Az útról keskeny és kanyargós utak ágaztak le a parcellák közé. Ezekből az utakból a terület beépítése során utcák váltak.
A Kőrösi utat a városközponttól az 1883-ban megépült Budapest–Zimony vasútvonal vágta el. Az út környéke a századfordulón kezdett beépülni. Ekkor létesült a Kőrösi úti telep is. Az 1920-ban megkötött trianoni békediktátum szerint a Kőrös-ér képezte az államhatárt az SZHSZ Királyság és Magyarország között. A Kőrösi kaszálókat pedig Magyarországhoz csatolták. Az út elnevezése azonban Trianont követően sem változott meg, sőt a mai napig ezt a nevet viseli, pusztán hivatalosan út helyett már utcának minősül.