A Leovics-palota

Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik, amely ITT érhető el!

Szabadka a szecesszió városa. Nem véletlenül fémjelzik ezt a város bejáratánál felállított városnévtáblák is. Európához viszonyítva is jelentős számú, több mint száz szecessziós épület és családi ház gazdagítja a város építészeti történelmét. A Tartományi Kormány 1991-ben elfogadta a városmagban található mintegy 20–30 épület védetté nyilvánítását, de számos szecessziós épület fellelhető a külvárosban is, melyek családi tulajdonban állnak. Ám különlegességük ellenére ezek a védett alkotások az idő előrehaladtával felújítást igényelnek, s ehhez a Műemlékvédelmi Intézet feltételeit szükséges követni. A szabályzat kitér arra, hogy ügyelni kell az épület eredeti formájának visszaállítására, beleértve az ornamentikát, az eredeti fa nyílászárókat, a tetőcserép identikusságát. A téma kapcsán szakértőnkkel, Szűcs Balázzsal, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatójával beszélgetünk.
Lechner Ödön, a szecessziós építészeti stílus úttörője élete során azon fáradozott, hogy kialakítsa az egyedi jelleggel megalkotott magyar szecessziót. Szabadkán is fellelhető egy általa tervezett és kivitelezett ingatlan a Raichle Ferenc park 11-es házszám alatt. A Leovics-palota egy impozáns toronnyal ellátott épület, ami a XIX. század végén egy innovatív építészeti stílusban jött létre.
– Az Európában megjelenő szecesszióval párhuzamosan, 1893-ban Szabadkán Leonics Simon királyi közjegyző részére Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte ezt az épületet, amelyet azóta is Leovics-palotának hívnak. Ez az épület előhírnöke volt egy egész építészeti mozgalomnak, melyet Magyarországon Lechner Ödön képviselt és egész élete során elhivatottan követett. Lechner Ödön volt a magyar építészeti szecesszió megteremtője, tehát egy sajátos nemzeti stílus kialakításán fáradozott. A magyar mellett a keleti, főleg az indiai népművészeti motívumokat alkalmazta, mely a magyar szecesszió kezdete. Ezek a Leovics-palota homlokzatán még csak nyomokban lelhetők fel. Lechner szakított a klasszicista stílusokkal, és már akkor, a XIX. század végén szecessziós épületeket tervezett. Egy időben a Leovics-palota építésével, egy másik ingatlan kialakítása is folyamatban volt, a talán legjelentőségteljesebb tervezése, a budapesti Iparművészeti Múzeum. Nem egész tíz évvel később pedig a ma is legjobb alkotásaként számon tartott Magyar Királyi Postatakarékpénztár, azaz a mai Magyar Államkincstár Budapesten. Szabadkán ez az egyetlen tervezése, ám fontos tudni, hogy ő egy mester volt, hiszen Komor Marcell és Jakab Dezső a tanítványai voltak – nyilatkozta nekünk a szakember.

Szabadka ezen része egy igen mocsaras terület volt, majd a vasúti pályaudvar felépülésével ez a városrész nagy ütemben indult meg a fejlődés útján, mely hamarosan a legelőkelőbb kerülete lett a városnak. A sarki gótikus stílusú ingatlanhoz, a mai Sat-Trakt cég épületéhez teljes mértékben idomul.
– Ez a palota teljesen eltér a szabadkai bérházak akkor megszokott építészeti stílusától. Egészen más tagolást kapott, tagolt, aszimmetrikus a homlokzata. A homlokzattéglák használatánál, az angol és a skandináv építészet mintáira támaszkodott Lechner, de jelen vannak a francia reneszánsz díszítőelemei is. Sima felületeket alkalmazott, kettőzött ablakokkal, új színekkel és anyagokkal. A tető felépítése is nagyon tagolt, úgynevezett pajkos tetőt irányzott elő. Az ingatlan nagyon ügyesen illeszkedik a környezetébe, az egyébként klasszicista stílusú épületek közé. Lechner Ödön építészetének alapvető jellemzői nagyon szépen kirajzolódnak ezen az épületen, a környező eklektikus klasszicista paloták pazar méreteivel és gazdag díszítésével szemben. A Leovics-épület egyszerű volt, valamint új technikákat és törekvéseket, új szimbólumokat hozott az építészetbe. A szomszédos ingatlanok szimmetrikusak és hatalmas méretűek, míg ezt a palotát pont az aszimmetria jellemzi. A ház legkiemelkedőbb része a nyolcszögű torony, amit Leovics Simon felesége kért, hogy 2,5 méterrel magasítsák meg.

– Nem csupán az épület játékos formái vonzzák a tekintetet, hanem az anyagok, azok színvilága, valamint tartóssága is. Természetes anyagokat használt, téglát, Zsolnay kerámiát, a főhomlokzatot sárga tégla fedi, ami akkor kuriózum és nagyon modern volt. A beltérben a földszinten egy kisebb lakás volt, amelyet egy hálószoba, ebédlő, előszoba, illemhely, konyha, éléskamra és egy személyzeti szoba alkotott. A felső szinten pedig egy nagyobb lakás kapott helyet, ahol az előszoba, konyha, ebédlő, és személyzeti szoba mellett két szalon is volt, egy férfi és egy női. Ebben a lakásrészben külön volt még az úr szobája, illetve a kisasszony szobája, amely a női szalonnal és a hozzátartozó fürdőszobával volt összekötve. Sokoldalúan igyekeztek az igényeket kielégíteni, amelyek már igencsak hasonlítottak a maihoz – fejtette ki az igazgató.
Szerbia Kormányának határozata alapján 2001-ben műemlékké nyilvánították. A palota homlokzatán nem végeztek nagyobb felújítást, csak a tető egy részén, illetve a nyílászárókon. Ma is többnyire magánkézben van, kisebb lakásokra osztva.
– A szerény épület szinte észrevétlen maradt Szabadkán. Sokan nem is tudják, hogy ez ott áll, hiszen annyira beleolvad a környezetébe, ám mégis a szabadkai építészetben ez a ház jelenti a vízválasztót, mert ezzel az épülettel jelent meg itt a szecesszió – mondta Szűcs Balázs.