Idén is nagy érdeklődés övezte a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Vőfélytalálkozóját, amelyet tizenhetedszer tartottak meg. Remek volt a hangulat, mindenki kapható volt egy kis mulatozásra. A találkozón ezúttal is több mint húsz vőfély jelent meg, vajdaságiak és magyarországiak egyaránt, köztük olyanok, akik már évtizedek óta vőfélykednek, de vannak fiatalok is, sőt már a nőfélyek, illetve a női vőfélyek sem számítanak túl nagy újdonságnak. A vőfélyek társadalma befogadó, hiszen szükség van az utánpótlásra, akik felhívják a figyelmet a népi hagyományaink megtartásának a fontosságára, beleértve a hagyományos lakodalmakét is. A Népkör MMK vőfélytalálkozójának is ez a fő célja, a hagyományőrzés, a lakodalmi szokások bemutatása, hogy a látogatók ezt is megéljék.
Mivel a jó szokásokon kár változtatni, a vőfélytalálkozó idén is hasonlóan zajlott le, mint az előző években. Élethű lakodalmat játszottak el a résztvevők, viseletbe öltözött álmenyasszonnyal és álvőlegénnyel, de nem maradhattak el a koszorús párok és násznagyok sem, hiszen a vőfélyszövegek gyakran a násznagyok üdvözlésével kezdődnek. Az állakodalom ezúttal is batyubáljellegű volt, a közönség pedig tulajdonképpen a lakodalmas vendégseregként volt jelen. A rendezvény kapcsán Soós János szabadkai vőfélyt, a találkozó szervezőjét kérdeztük, egyebek közt arról, hogy a mai időkben mennyire találkoznak az ifjú pár igényei a vőfélykedés szokásaival.
– Az ifjú pár kéréseinek mindenképpen eleget kell tenni, de azt sem szabad közben szem elöl tévesztenünk, hogy a mi feladatunk a hagyományok továbbéltetése, továbbadása, hogy ezeket valamilyen formában beépítsük a lakodalmakba. Ugyanakkor minden vőfélynek megvan a saját megjelenése, elképzelése is arról, hogyan vezet le egy-egy lakodalmat. Egyesek kifejezetten kötődnek a régihez, az elődeink szokásaihoz, mások rugalmasabbak, megengednek némi újításokat. Ez a fajta szabadságuk megvan a vőfélyeknek, de fontos az, hogy ne menjen a hagyományok kárára – hallottuk Soós Jánostól.
A jó zenéről, a talpalávalóról már sokadszor a Csantavéri Ifik zenekar gondoskodott. Horváth Kávai Róberttel arról beszélgettünk, hogy mik mostanában az igények a zenét illetően, megmaradtak-e úgymond a régi lakodalmas kedvencek, vagy mutatkozik-e szükség az újításra.
– Részben megmaradtak, de mutatkozik igény az újításra, és mi is igyekszünk újítani. Minden évben előjönnek új slágerek, pontosabban új aktuális slágerek, amelyek egyre közkedveltebbé válnak, de már nem tartoznak a hagyományos lakodalmas mulatóshoz, inkább a táncdalokhoz. Manapság nem annyira mennek a kifejezetten lakodalmas mulatósok, mint régebben. Tulajdonképpen húsz év alatt a lakodalmas zenei repertoárunk nyolcvan százaléka lecserélődött. Azoknak a daloknak, amiket én még fiatalon megtanultam idősebb zenészektől, csupán a tíz-húsz százalékét muzsikáljuk. A húsz év viszonylag kis idő. Nem is konkrétan arról van szó, hogy a zene változott volna meg, inkább a szokások, és ezekhez igazodik a zene is. A lakodalom most már inkább olyan, mint egy buli. Nem igazán asztaloznak a zenészek, nem mennek a zenei kérések, hogy a vendégeknek egyenként húzzuk el a nótáját vacsora közben. A párok inkább azt igénylik, hogy a repertoár mindenkihez szóljon – fejtette ki Horváth Kávai Róbert.
A Csantavéri Ifik továbbra is nagyon aktív, évente akár harminc lakodalmon is fellépnek, nagyrészt Észak-Bácska területén.
Nyitókép: Az est főszereplői: a vőfélyek / Lukács Melinda
