Harangozófivérek: Vilmos és Tibor
Harangozó Vilmos 1925-ben született Szabadkán, Jugoszlávia egyik legjobb asztaliteniszezője, többszörös országos bajnok, válogatott. Idősebb testvére, Harangozó Tibor szintén asztaliteniszező volt. Vilmos karrierjét 12 évesen kezdte Szabadkán, az Ifjúsági klubban, 14 évesen, 1939-ben már képviselte az országot, s ezzel ő lett a legfiatalabb válogatott játékos. Kicsi volt a beceneve, s olyan különleges stílussal rendelkezett, amelyet sem előtte, sem azóta nem tudott produkálni senki. Elegáns mozgású, erős, viszont laza és mozgékony játékos volt.
Tetőtől talpig harcos. Nagy megtiszteltetés volt számára, amikor az ország színeiben játszott, de mindent megtett szülővárosáért, Szabadkáért, s nem utolsósorban a klubjáért, a Spartacusért. Harangozó még az amatőr időkben játszott, amelyet sokan a mai napig romantikus időknek élnek meg. Az asztalitenisz mellett remek futballista volt, ez mellett teniszezett és röplabdázott is.
Harangozó összesen 127 alkalommal képviselte Jugoszláviát, összesen 38 nemzetközi elismerést kapott, ebből 13-at egyéni, 24-et páros játékért, egyet pedig csapatként. Harmadik helyet szerzett a budapesti Európa-bajnokságon. Négy érmet szerzett a világbajnokságokon is, ő volt az első jugoszláv játékos, aki a világbajnokságon döntőbe jutott, 1951-ben. Összesen mintegy 2000 trófeát tudhatott magáénak.
Harangozó emellett aktív tagja volt a Jugoszláv Asztalitenisz Szövetségnek.
1975-ban egy belgrádi kórházban hunyt el. Utolsó útjára Szabadkán, a Bajai úti temetőben több ezer ember kísérte. Sírjába helyezték azt az ütőt és labdát, amellyel legyőzte a világelső játékost. Emlékére minden év elején verseny zajlik Szabadkán.
A róla elnevezett utca a Karađorđe út és Bajai út közötti részen az Újfalu helyi közösség területén található.
