Az első Erzsébet-szobrot 1900. szeptember 10-én a királyné halálának évfordulóján emelték a vasútállomás melletti parkban
Szabadkán sétálva több tíz köztéri szoborral találkozhatunk, de bizonyára nagyon kevésnek ismerjük a történetét: mióta áll a városban, mi célból állították, és kik voltak azok, akik megalkották őket? Vass Gézát, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatóját kérdeztük városunk szobrainak történetéről.
Mely szobrokat emelné ki az 1800-as évek Szabadkájáról?
– Ha a nyugat-európai városokat, illetve országokat vesszük alapul, még Magyarország is elmaradottnak számított a szobrászat szintjén. Mindenképpen Szabadka volt az akkori Magyarország szobrokban legszegényebb városa. A feljegyzések szerint a legkorábbi szobrok domborzati emlékművek voltak. Ilyen ékesíti a Szent Teréz-templom homlokzatát, valamint a Ferences templom falát. A székesegyházon egy Mária-szobor látható, a ferencesek templomán pedig egy 1827-ben elkészült, a Koin családnak szánt emlékmű.
A polgárosodás és a szecesszió milyen változásokat hozott Szabadkán?
– Akkoriban egyre többet próbáltak fordítani a város kulturális életére. Több irodalmi összejövetelt is szerveztek, a zenei élet szintén egyre aktívabbá vált, több festőművész kezdett munkálkodni, ám szoborkiállításokra és főleg köztéri szobrok állítására nem igen került sor. Az volt az elfogadott, hogy a különböző szobrok csupán a szállodák és a színház feljáróját díszítették. Az 1900-as évek elején került sor intenzívebb szoborfelállítási mozgalmakra. A város pályázatot hirdetett meg, de sok időbe telt, mire valóban megtörténtek az első köztéri szobrok leleplezései. Telcs Ede szobrászművész jelenléte változást jelentett a szabadkai szobrászat szempontjából. Az újság 1901. augusztus 4-én közölte, hogy lezajlott a honvédkaszárnya udvarában az új Erzsébet-mellszobor leleplezése. Néhány év elmúltával pedig egy Kossuth-szobrot is állítottak a városháza előtti téren.
Szabadkán egykoron létezett egy Erzsébet-park is, valahol a mai vasútállomás környékén. Városi legendák szólnak a rejtélyesen eltűnt Erzsébet-szobrokról.
– A köztereket díszítő szobrok mindig is a politikához kötődtek. Úgy rakták ki a szobrokat, és helyezték át más helyekre, ahogyan azt a politikai elvek változásai megkövetelték. Ilyen például a Szentháromság-emlékmű is, mely egykoron a város főterét díszítette, de ma már egy eldugottabb helyen látható, a Szent Teréz-templom melletti parkban. Amikor a szocializmus idejében meggyengült az egyház hatalma, már a szoborra sem volt szükség. Az Erzsébet-szobrokkal is hasonló volt a helyzet. Minden társadalomnak megvan a maga ikonja, mely egyfajta ideológiát is tükröz. Természetesen minden egyes korban az ember úgy hitte, hogy ideológiai nézetei a legjobbak, és örökké fognak tartani. Ezért is emelték szobraikat kőből, mely az elpusztíthatatlant, az örök megmaradást képviseli. Az Osztrák–Magyar Monarchia magyarlakta területein Erzsébet királyné szinte a mitológia részévé vált. Az az Erzsébet királyné, aki szerette a magyarokat. Ferenc Józsefet nehéz volt a kultusz középpontjába helyezni, szemben állt Kossuth kultuszával, így emelkedett legendássá Magyarország-szerte maga Erzsébet királyné. 1919-ben mindkét szobor nyomtalanul eltűnt. Mások kerültek a helyükre, de mai napig nem derült fény hollétükre.
Tudna-e olyan szobrokat említeni, melyek még mái napig megtalálhatók valahol a városban, de még a két világháború ideje alatt készültek?
– Ahogy már azt elmondtam, a szobrok is, mint az utcanevek úgy jönnek-mennek, mint a politikai ideológiák. Az I. világháború után állították a Haldokló katona Krisztussal elnevezésű szobrot, mely ma az Ivan Sarić középiskolával szembeni parkban látható. 1926-ban ütötték le róla a monarchia jelvényeit, és az elesett szerb katonáknak ajánlották. Például egy érdekes tény az, hogy Az elesett harcosok és a fasizmus áldozatainak emlékműve eredetileg Horthy fiának készült. Már lerakták a talapzatot, mikor rendszerváltásra került sor, és végül egy partizán emlékmű emelkedett a helyére.
A műemlékvédelmi intézet ma mivel tud hozzájárulni a köztéri szobrok „karban tartásához”?
– Mivel Szabadkán csupán két szobor áll műemlékvédelem alatt, Jovan Nenad cár emlékmű és Az elesett harcosok és a fasizmus áldozatainak emlékműve, pályázatok kiírásával próbálunk pénzt szerezni a szobrok rendben tartására, de igen nehéz dolgunk van. Az intézet szakemberei határozzák meg, hogy egy-egy szobor megérdemeli-e, hogy védelem alá kerüljön. Ezt követően katalogizáljuk, majd a köztársasági parlament eldönti, hogy védetté nyilvánítja-e.
