Kun Béla (született Kohn Béla), 1886-ban született Lelén. Újságíró, kommunista politikus, a magyarországi Tanácsköztársaság tényleges vezetője. Köztisztviselői zsidó családban született az akkoriban Szilágycseh közigazgatásához tartozó Lele faluban. Szülei vallástalanok. Apja, a falu jegyzője, kitért izraelita (Galíciából), anyja, Goldberger Róza pedig szintén kitért protestáns. Zilahon és a kolozsvári kálvinista középiskolában végezte középfokú tanulmányait, majd a kolozsvári egyetem joghallgatója lett, ám 1904-ben félbeszakítva tanulmányait, újságíróskodni kezdett Kolozsvárott és Nagyváradon. 1906-ban magyarosította a nevét Kunra.
Cikkei miatt többször állt bíróság előtt. 1907-ben féléves fogházbüntetésre ítélték, amelyet a szegedi Csillag börtönben töltött le. A publikálás helyett a tisztviselőséget választotta: a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár titkáraként alkalmazták, ahol azonban később sikkasztással vádolták meg.
Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg a budapesti baloldali értelmiségi körökkel. 1902-ben, középiskolásként belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP), 1913-ban már küldött volt a párt kongresszusán.
Az első világháború idején besorozták, 1916-ban orosz fogságba esett. Az oroszok egy uráli hadifogolytáborba küldték. Itt végleg kommunista lett. 1918 márciusában az ő elnökletével alakult meg az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportja. Petrográdra, majd Moszkvába utazott, megismerkedett Leninnel, de a párton belül lényegében a vezér radikális ellenzékéhez tartozott.
1918. november 17-én tért haza Budapestre, november 24-én megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját, mely központi bizottságának elnöke lett. A mozgalom intenzív kormányellenes propagandatevékenységet folytatott. 1919. február 22-én a kommunisták egy felvonulást és demonstrációt szerveztek a Népszava budapesti szerkesztősége elé; ez lövöldözésbe torkollott, melynek során négy rendőr vesztette életét. Letartóztatták, megkínozták, addigra azonban – az orosz kommunista párt által pénzelt – agitációs munkájának is köszönhetően a KMP ismertté és népszerűvé vált a magyarság különféle rétegeinek körében. A fogságban tovább folytatta a szervezőmunkát, előkészítette a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP) való egyesülést.
Garbai Sándor és Kun Béla kikiáltják a Tanácsköztársaságot 1919. március 21-én, államcsínnyel átveszik a hatalmat. Kun Béla a kormányzótanácsban külügyi és hadügyi népbiztos is volt.
Kun Béla 133 napig tartó uralma alatt, a vörösterror idején 590 személyt végeztek ki. Az áldozatok közül 200 tanító és pedagógus volt.
Szobra, Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása 1986-tól 1992-ig állt a budapesti Vérmezőn. Ekkor a Fővárosi Önkormányzat a Szoborparkba szállíttatta, ahol ma is megtekinthető (a szobor talapzatát a helyi önkormányzat pénzhiányra hivatkozva csak 1997-ben távolította el). Unokája Kun Miklós történész.
Kun Béla alakja egy tréfás pohárköszöntőben is feltűnik. A koccintás előtt elhangzó kérdésre: „Mit mondott Kun Béla?” a válasz: „Be a szervezetbe!” Továbbá még egy közmondás őrzi a nevét: Megbukott, mint Kun Béla.
Szabadkán a Kun Béláról elnevezett utca a Peščara helyi közösség területén található.
