1866-ban fellépett Újvidéken, az Ifjúsági képviselőházban, s azt követően rendszeresen koncertezett. Fellépett Bécsben, Budapesten, Kijevben – ő volt az első szerb zongorista, aki a cári Oroszországban koncertezhetett, Belgrádban, Eszéken, Versecen és más szerbiai és vajdasági településen. Briliáns technikájával tűnt ki elsősorban, koncertjein pedig előszeretettel játszotta hazai, szerb szerzők műveit, kortárs szerzőkét, valamint saját műveit, népi melódiákat is. Annyira egyszerű dalokat szerzett, hogy azokat végül a nép a sajátjának érezte – ilyen például az úgynevezett Brankovo kolo nevű szerzemény is. Paču koncertjei igen hazafiasnak számítottak, különösen Magyarországon, ahol a szerbek küzdöttek jogaikért. 1902. október 30-án, Zágrábban halt meg.
