Ma délután az óbecsei belvárosi katolikus temetőben lévő kopjafánál hajtottak fejet az 1944–45-ös ártatlan áldozatok emléke előtt. Azokban a vérzivataros időkben Óbecséről több százan menekültek el, és bár 220 kivégzett nevét őrizte meg az utókor, a kutatók becslése szerint a négyszázat is elérheti az értelmetlen bosszú áldozatainak a száma Óbecsén.
Óbecsén a kopjafánál hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt (Fotó: Fehér Rózsa)
A megemlékezés kezdetén Fuderer László belvárosi plébános imát mondott az áldozatok lelki üdvéért, majd Kinka Erzsébet, az óbecsei képviselő-testület elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet, aki a történelmi előzmények felidézése után arról beszélt, hogy a múltra való emlékezés nem más, mint a jövő iránti erkölcsi elkötelezettség.
– A hozzátartozóknak lelki megnyugvásra van szükségük, az áldozatoknak pedig méltó tiszteletadásra. Tisztelettel emlékezünk az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyar polgártársainkra, akik áldozatul estek az etnikai gyűlöletnek, amely végigsöpört a Délvidéken. A halottjainkra való emlékezés tanítson meg bennünket élni. Megbecsülni az életet, mind a másokét, mind a magunkét, amit Isten adott nekünk a Földön, és készülnünk az örök életre, amit Isten ad majd nekünk a mennyben – zárta beszédét Kinka Erzsébet.
A program végén koszorúkat helyeztek el az 1994-ben felállított kopjafánál. A megemlékezést Rajsli Dália, Farkas Trisztán és Jusztin László szavalata, valamint a Schola Cantorum egyházi kórus fellépése tette ünnepélyesebbé.
Ma délután a bácsföldvári katolikus temetőben felállított fakeresztnél is megemlékezést tartottak, itt Györe Decsov Emese mondott beszédet, szerdán este pedig Péterrévén a szentmisét követően a Mindenszentek Plébánia templomkertjében felállított emlékhelynél hajtottak fejet a hívők az 1944-ben kivégzett dr. Takács Ferenc péterrévei apátplébános, országgyűlési képviselő emléke előtt.
