A tehetséggondozás területének legrangosabb elismerésében, a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjban az idén 28 anyaországi és külhoni tehetséggondozó szakember részesült. Az elismerést minden évben olyan pedagógusok és mentorok kapják meg, akik legalább öt éven keresztül végeztek kimagasló tehetségsegítő munkát – hallottuk a magyarcsernyei Gyenge Csillától, akit kémia szakos tanárként az a megtiszteltetése ért, hogy a múlt pénteken átvehette ezt az elismerést. Gyenge Csillának nem ez az első elismerés, amit a tehetséggondozásba fektetett munkájáért kapott. Tavaly novemberben négy magyarországi kollégájával együtt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épületében külhoni magyar kémia szakos tanárként vehette át a Richter Gedeon Alapítványnak a Magyar Kémiaoktatásért Díját a tantárgy népszerűsítéséért és a tehetséggondozás során elért eredményeiért. Fontosságát mutatja, hogy a kuratórium a huszonöt év alatt csak kilenc külhoni magyarnak ítélte oda ezt az elismerést.
A tanárnő 2009 óta dolgozik kémia szakos tanárként. Zentai származásúként először a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban, illetve a Zentai Gimnáziumban helyezkedett el, utána – mivel sikerült Magyarcsernyéhez közelebb, Nagybecskereken munkát találnia – a Sonja Marinković Általános Iskola, illetve a Nagybecskereki Gimnázium kémiatanára lett.
Mit jelent számodra ez az elismerés?
– Nagyon boldog vagyok, mert határon túli magyarként ismerték el, becsülték meg a munkámat. Számomra bebizonyosodott az, hogy megéri időt és energiát fektetni a tehetséggondozásba. Sajnos mára megváltozott a tanárok tekintélye, a diákok a jó tanár munkáját elismerik, de szinte naponta szembesülhetünk a másik véglettel is. Ezért is fontosak az elismerések, mert általuk motiválják, serkentik a munkánkat.
Mindig is tanár szerettél volna lenni?
– Vegyészmérnöknek készültem, az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karán végeztem el a vegyészmérnöki szakot, de mivel ebben a szakmában nem találtam munkát, tanárként kezdtem el dolgozni. A mesterképzést munka mellett fejeztem be, azt már kémiatanári szakon. A kémiát hetedik osztályban szerettem meg. Olyan tanárunk volt, aki fontosnak tartotta a kísérletek bemutatását, és nagyon sok versenyre elvitt bennünket.
Hogy néz ki nálad most egy kémiaóra?
– A régi, hagyományos módszert díjazom jobban, mert a munkám során azt vettem észre, hogy az általános iskolás korosztály jobban megérti az alapokat, hogyha kimegyek a táblához, és oda felírom a reakcióegyenleteket, illetve a levezetéseket, mert akkor láthatják, hogy honnan indultunk, és hogy miből mit kaptunk, illetve nagyon sok kísérletet végezünk. A gimnáziumban már vetítőt is használok, ők, ugye, már idősebbek, és a gimnáziumba a legtöbb diák jó alapokkal jön.
Az élet úgy hozta, hogy a tömbmagyarságból a szórványba kerültél. Milyen kihívásokkal szembesültél?
– A nagy létszámú osztályok kisebb létszámú osztályokra cserélődtek, de én akkor is arra törekedtem, hogy mindegyik osztályban megtaláljam a legtehetségesebb diákokat, akikkel rendszeresen részt tudok venni a hazai és az anyaországi versenyeken is. Minden évben ott vagyunk a Curie-emlékversenyen. Ez a verseny három levelezős fordulóból áll, melynek az a lényege, hogy a jelentkezők otthon kidolgozzák, majd a megoldott feladatot elküldik a megadott címre. Amikor a tanulóim elakadnak egy-egy résznél, akkor összejövünk egy emelt szintű órára, amelyen átbeszéljük, hogy haladnak, illetve megtárgyaljuk, hogy mi okozza a nehézséget, majd egyedül dolgoznak tovább. Eddig minden évben sikerült a tanulóimmal eljutnom a magyarországi, a szolnoki fordulóra, ahol a külhoni magyarok kategóriájában versenyeznek, sőt eddig minden évben sikerült dobogós helyezést elérnünk. Évről évre részt veszünk a hazai, az oktatási minisztérium által szervezett kémiaversenyen is, és a diákjaim azon is továbbjutnak a körzeti, néhányan a köztársasági szintű versenyre is.
Mennyire nyitottak ma a gyerekek a tehetséggondozásra?
– A jobb tanulók nyitottabbak. Vannak olyan diákjaim, akik már előző években is részt vettek a versenyeken, és akik már rögtön az év elején, tehát szeptemberben jelezték, hogy az idén is próbálkozni szeretnének a Curie-emlékversenyen. De van olyan diák is, akit semmilyen módszerrel nem tudok megmozgatni, mert nem akar többet dolgozni, mint amennyit feltétlenül muszáj.
Nyitókép: Gyenge Csilla kémia szakos tanárnő az átvett elismeréssel (Fotó: Nemzeti Tehetség Program – 1823 Facebook-oldala)
