2024. április 12., péntek

Akikért nem szóltak a harangok

Az 1944-es megtorlás áldozataira emlékeztek Muzslyán

A Bánátba bevonuló partizánok 1944 októberében meggyilkolták a muzslyai Budai Józsefet, Kanász Antalt, Sörös Imrét, Simon Dezsőt, Márton Istvánt és Kovács Józsefet. Csak azért, mert figyelmeztetni mertek egy Magyarországról áttelepített (optáns) szerb gátőrt, hogy más földjén ne legeltesse a jószágát. Rájuk emlékeztek tegnap a muzslyai katolikus temetőben. 

Az áldozatok becsületes, tanyasi emberek voltak, akik két kezükkel keresték meg a kenyerüket. Egyedüli bűnük az volt, hogy magyarok voltak. Nem próbálkoztak megszökni a hóhéraik elől, pedig volt rá alkalmuk. Több mint húsz muzslyait tartottak fogva az écskai községházán. Egyesek közülük elkerülték ugyan a legrosszabbat, de később kényszermunkára vitték őket. Állítólag egy oda érkező orosz tiszt állította le a további kivégzéseket. 

Az áldozatok nyugvóhelye mindmáig ismeretlen. Feltehetőleg a régi écskai téglagyár meszes gödreiben hantolták el őket. Egyik-másik hozzátartozó időnként titokban virágot vitt a (vélt) sírhelyekre. De senki se merte áthelyeztetni a holttesteket. 

A történtekről hatvan éven keresztül hallgatni kellett. 2009 óta a muzslyai temetőben felállított emlékoszlopnál gyújthatnak gyertyát szeretteik emlékére.

A 2009-ben felállított emlékoszlopnál Hallai Zoltán nyugalmazott történelemtanár beszélt az eseményekről. Mint mondta, a Jugoszláv Kommunista Párt vezetősége pontosan tudta, hogy mi is történt, de nem reagált, lehetőséget adva az itteni szerbeknek, hogy ártatlan embereken vegyenek elégtételt az újvidéki razzia miatt. Pedig, mint hangsúlyozta, Muzslya mindig is békés település volt, amelynek lakosai mindig tiszteletben tartották a társadalmi rendet. 

Kalapis Sztoján plébános áldása után a hozzátartozók mellett koszorúzott a VMSZ, az MNT és Muzslya helyi közösségének tanácsa.

Nyitókép: Sztoján atya megáldotta az emlékhelyet (Fotó: Kecskés István)