Benzingőz, eső és sár

A crossmotorosok nem puhány legények, egy kis csapadéktól nem ijednek meg. Kivéve akkor, ha az eső elárasztja a pálya jó részét, és a motorok sem tudják átverekedni magukat a méretes pocsolyán. A VII. Őszi Nemzetközi Motocrossverseny topolyai állomásának szervezői és résztvevői így jártak két héttel ezelőtt, és majdnem megjárták most hétvégén is. Hiszen a reggeli-délelőtti órákat követően előbb szitált, aztán csendesen, de kitartóan kezdett szemerkélni az eső. Az amatőr motorosok őszi kupája topolyai fordulóját a Saghmeister Team és a helyi MSK 024 MX Team szervezte, a csúszós, saras terep ellenére is 50 versenyző állt rajthoz, amatőrök, haladók, profik és veteránok az MX 65, MX 85, MX B, MX 3, MX 2, MX 1, és MX csoportban. A rendezvény szabályosságát a Szerbiai Motorosszövetség bírói felügyelték. Elsősorban vajdaságiak motoroztak, de érkeztek versenyzők az egész ország területéről, és Magyarországról is. Saghmeister Gábor főszervező, a Dakar-ralik legendájának sátra mellett a topolyai forduló leggyorsabbja, az MX1 kategóriában induló Cseszkó Márk, a Saghmeister Team tagja sátra állt. Érkezésünk idejére már átöltözött és a motorját igyekezett megtisztítani a sártól. Amennyire lehetett.

– Ilyenkor, amikor lejövünk egy saras pályáról az az első, hogy átöltözünk száraz ruhába. Aztán amennyire lehet, meg kell tisztítani a motorbiciklit a sár nagy részétől, hogy otthon könnyebben  megmoshassuk. És hogy ne száradjon rá a sár, mert másnap is vár ránk a verseny. Én a reggeli órákban álltam a rajthoz, és akkor még nagyon jó volt, tapadós, könnyen lehetett rajta futni. Délutánra kicsit saras lett és csúszós a pálya, de még mindig nem kritikus. Végül is igazából a motorosoknak mindegy, hogy sáros vagy poros a pálya, az a lényeg, hogy suhanni lehessen rajta. Persze fokozottan oda kell figyeli, ilyenkor a kanyarok a veszélyesebbek. Kicsit elméri valaki a féktávolságot, s emiatt megcsúsznak, összecsúsznak a motorok, hiszen versenyről beszélünk, sietnek a versenyzők. Ráadásul amikor ilyen a pálya, akkor nem érhető el az a klasszikus gyors sebesség, mint száraz pályán, úgyhogy ebből a szempontból azt lehet mondani, hogy biztonságosabb is – tette hozzá Cseszkó Márk, aki elégedettséggel nyugtázta, hogy mindkét futamát jó idővel sikerült megtennie, illetve megnyernie. Közben két lépéssel arrébb két horgosi motoroslegény, Gazdag Ákos és Berényi Botond érkezett meg a sátor védelmébe. A sisakjuk, a ruházatuk csupa sár volt, de boldogan mosolyogtak társaik és barátnőik körében.

– Elég különleges élményben volt részünk az idei versenyen. Az eleje még egész jól alakult, akkor még úgy hittük, hogy nagyon tökéletes lesz rá a kis csapadék, hiszen valójában egy poros pálya. Aztán az eső jobban belelendült, mint szerettük volna. A motorokon úgynevezett traktorgumival készültünk mind a ketten, ami alapból homokra, száraz terepre van tervezve, így nem volt alkalmas a saras pályára. Ezért csúszkáltunk elég rendesen – tudtuk meg Ákostól, aki a Saghmeister Team tagja. Botond egyéniben versenyezik, és mesélt arról, hogy mindketten Yamaha motorral álltak starthoz, egy 450-es és egy 250 cm³-sel. A verseny alkalmat adott a gyermekeknek is, a 11 éves Kordován Áron Zentáról érkezett.

– Nagyon szeretek motorozni, nekem nagyon bejött ez a sport. Hároméves korom óta ülök motoron, és egy éve versenyzek. Annyira nem félek a pályán, de azért vannak veszélyes helyzetek. Például amikor egyszer apukámmal motoroztam, elestem és apa áthajtott a motorbiciklimen. Picit megsérültem, szerencsére jól megúsztam. Egy Kawasaki 65-öt hajtok, hat sebességes, kétütemű. Ötödikes vagyok, és négyes tanuló – mesélte a zentai kismotoros, aki társával, a 11 éves szabadkai Kasza Botonddal arra várt türelmesen, hogy starthoz álljon.

– A palicsi iskola ötödikese vagyok, kitűnő tanuló. Az iskolával nem nehéz összeegyeztetni a motorozást, akkor vannak gondok, ha van más programom is. Egyébként birkózásra is járok. Egy kétütemű Yamaha 65-öst hajtok. Ez után a sáros verseny után általában én tisztítom meg a motoromat és a ruhámat, vagy apukám – tette hozzá huncutul Boti.

A sárga és fekete földes topolyai pálya terepe eltér a homokos palicsitól. Például, ha esik az eső, csúszik, a homokos terepnek viszont kifejezetten jót tesz a csapadék. Emellett a topolyai pálya sokkal technikásabb, többet lehet rajta repülni a motorral, a palicsi viszont erősebb fizikai jelenlétet kíván, a rengeteg nyomtávváltás miatt – hallhattuk. A temerini motocrosspálya fenntartója, Vegyelek Csaba, a program egyik főszervezője elmondta, hogy az eső jelentősen növeli a motorozás kockázatát. De ha valaki ésszel hajtja a gépet, nem lehet gond.

– A topolyai verseny első fele jól indult, ezt a másik esős felét pedig, már ha kell, akkor sírva is kibírjuk. Temerinből összesen 7-en jöttünk, 450-es négyütemű, 750-es kétütemű motorokkal érkeztünk. Mindenesetre a négyüteműek a sarat jobban tűrik, mert alacsonyabb fordulattal is lendületesen tudnak haladni, mert nagyobb a motor nyomatéka. Egyébként a temerini pálya hasonló a topolyaihoz, van egy kicsi homokos rész is, de túlnyomórészt sárga- és feketeföldes, mint a topolyai. Az az igazság, hogy a homokos pálya az, ami jobban megviseli a gépeket, ezért ritkán szoktak rajta futamokat szervezni, mivel ilyenkor a legtöbbször a lánc és a fogaskerék esik áldozatul – hallhattuk Vegyelek Csabától.

Mielőtt elstartolt volna az MX veteránok csoportja, elsőként a jelenleg Belgrádban élő, oroszországi versenyző, Oleg Studenikov mesélt arról, hogy korábban orosz, jelenleg szerb színekben versenyzik, majd a požegai Vlada Rajićtól érdeklődtünk, hogy tart-e az addigra már igencsak sarassá vált pályától.

– Nem félek, és nem féltem a motoromat ezen az átázott pályán, szerintem nem lesz semmi gond – mondta a motoros. Egyébként a topolyai terep valamivel több mint 1400 méter hosszú, 8 közepes és nagyobb ugratóból áll. A topolyai kupát követően mindjárt másnap, azaz vasárnap Palicson bonyolították le a versenysorozat utolsó állomását és a belépőjegyekkel járó tombola kisorsolását.