November a függőségi betegségek elleni küzdelem hónapja. Ebből az alkalomból a szenttamási Kultúrotthon szervezésében A függőségi betegségek – a modern társadalom betegségei elnevezéssel tartottak a minap vetítéssel egybekötött fórumot, amelynek vendége Ivana Rodušek pszichológus és Tatjana Mali Ergelašev pszichoterapeuta volt. Az edukatív jellegű fórumon bemutatták a függőségi betegségeket, fajtáit, főbb okait, következményeit, ugyanakkor részletesen felvázolták a megelőzési lehetőségeket is.
Ivana Rodušek elsősorban a függőség kialakulására tért ki, és elmondta többek között, a függőség nem egyszerű viselkedési probléma, hanem egyfajta krónikus agyi rendellenesség, azaz sokkal több, mint egy kémiai anyag vagy szenvedély miatt bekövetkező kóros viselkedés. A legújabb kutatások szerint a függőség nem bizonyos érzelmi és pszichiátriai, továbbá nem minden esetben feltétlenül szociális problémák következménye, mint ahogyan azt eddig sokan állították. Külön kitért arra az állításra, miszerint a függőségi betegségek legtöbbször genetikai örökséggel magyarázhatók. Mint mondta, létezik olyan genetikai tényező, amely hajlamosíthat a függőség kialakulására, de az, hogy az addikció tényelegesen kialakul-e, elsősorban a környezeti tényezők hatásának és visszahatásának függvénye. A pszichológus kiemelte, a 2014 és 2021 közötti időszakra vonatkozó Nemzetközi Drogellenes Stratégia kidolgozásakor kapott szerbiai mutatók egyértelműen rávilágítanak arra, hogy az itteni 18 és 65 év közötti polgárok 8 százaléka legalább egyszer kipróbálta a pszichoaktív anyagok valamelyikét. Rávilágított, a számbeli adatokat tekintve ezek 11 százaléka férfi és 5 százaléka nő, míg a 18 és 34 év közötti fiatalok 13 százalékára vonatkozik. Lesújtó adat, hogy az előző évben a szerbiai polgárok egynegyede már szedett valamilyen nyugtatót (30% férfi és 14% nő). Még lesújtóbb adat az, hogy minden tizedik kiskorú gyermek cigarettázik, a 18 éven aluli fiúk egyharmada, a lányok fele pedig rendszeresen fogyaszt alkoholt. Ami a kábítószereket, illetve az ide tartozó nyugtatókat illeti, a kiskorúak egyharmada már kipróbálta az amfetamint, a Bensedint, a Trodont vagy a marihuánát.
Tatjana Mali Ergelašev pszichoterapeuta először a szenvedélybetegségek jellemzőit vázolta fel, majd azok felosztásáról beszélt. A jellemzők közül külön kitért az érdektelenség, a beszűkült kapcsolatok, az érzelmi igénytelenség és elsivárosodás, a depresszió, a célnélküliség és a kisebbségi érzés fogalmára. Mint mondta, a szenvedélybetegségek felosztását illetően két fő csoport különböztethető meg. A kémiai szerek által kiváltott addikciók esetében a fő cél a vegyi anyag beszerzése és fogyasztása (drogok, alkohol, dohányzás és gyógyszerek), a viselkedéses addikciók pedig az impulzuskontroll és az érzelemszabályozás zavarai. Az utóbbihoz sorolható a kóros játékszenvedély, az internetfüggőség, azaz a valós világból egy virtuális világba történő menekülés, az evési függőség (bulimia, anorexia nervosa) stb.
A pszichoterapeuta elmondta, a szenvedélybetegséggel küzdők a boldogságérzet és a kiegyensúlyozott lelkiállapot működése miatt folyamodnak az örömérzetet kiváltó szerekhez, tevékenységekhez, ezzel pedig saját belső energiaforrásukat szorítják háttérbe. A szerek használata kezdetben „öngyógyító” szerepet tölt be, és sokkal könnyebben elérhető, mint a boldogságért, az örömért való küzdelem, amihez elsősorban kitartás és a belső energiaforrás felhasználása szükséges. Ettől függetlenül mindegyik szenvedélyesen végzett tevékenység lehet építő, és csak a túlzásba vitele bontja meg az egyensúlyt.
A kérdésekkel, megjegyzésekkel folytatódó fórum végén a jelenlévők egyetértettek abban, hogy az életben fontos megtalálni azokat a természetes boldogságforrásokat, amelyekkel saját magunknak és környezetünknek is örömet szerezhetünk.
