2024. április 20., szombat

Kockázatvállalás

Valóságos hullámvasúton érezte magát az ismert futárcéggel való együttműködés során, mesélte nevetve a minap az egyik kedves ismerősöm, aki saját bevallása szerint csupán néhány finom falat megszerzése meg persze a rá jellemző folyamatos időhiány leküzdése érdekében döntött úgy, hogy az adott céghez fordul segítségért, hiszen bár nem nevezhető állandó ügyfélnek, mivel kisvárosban él, ahol nem érhetők el a cég szolgáltatásai, amikor valamelyik környező nagyvárosban tartózkodik, gyakran hívja őket segítségül, igaz, ő elsősorban az időhiányra hivatkozik, amihez nyilvánvalóan némi lustaság is társul, ezt azonban már csak én fűzöm hozzá halkan, mondhatni, zárójelben, ő semmiképpen sem vallaná be, nem szereti hangsúlyozni a saját gyengeségeit, inkább az erősségeire fókuszál, amiért nem is érheti komolyabb kritika, legfeljebb apróbb megjegyzés, mert így vagyunk ezzel valamennyien, mindenesetre az eddigi tapasztalatai szerint gyorsak, megbízhatók és pontosak, ami, valljuk be, nem túl gyakori manapság, éppen ezért mindez több mint elegendő a bizalmi kapcsolat kiépítéséhez, sőt következő lépésként talán még a törzsvásárlói viszony kialakításához is.

Annak rendje és módja szerint a telefonján található applikáción keresztül rendelte meg a kívánt termékeket, egészen pontosan négyet, hiszen jobban szereti az applikációt, mint a telefonhívást, egyrészt azért, mert nem kell arra koncentrálnia, hogy megjegyezze, mit is akar pontosan, hanem csak bepötyögi, rákattint, és már kész is, másrészt folyamatosan nyomon követheti a szállítmánnyal kapcsolatos információkat, ami különösen azóta fontos számára, amióta nemrég rosszul végződött az egyik telefonos árurendelése, ugyanis éppen egy régóta várt koncertre készült, előtte azonban még szeretett volna harapni valamit, ám mivel késésben volt, némi kockázatvállalással gyorsan rendelt valamit az egyik kedvenc étterméből, amelynek a dolgozói azonban addig húzták az időt, hogy az utolsó pillanatra hívott taxi is előbb érkezett meg, mint az étterem futárja, ami miatt a koncertről végérvényesen le kellett mondania, igaz, cserébe forrón fogyaszthatta el a vacsoráját, ami viszonylag sovány vigaszt jelentett számára.

Visszatérve a mostani történethez, kisvártatva meg is érkezett a futár, aki átadta neki a csomagot, majd illedelmesen megköszönte a borravalót, és eltűnt a nagyváros estbe hajló forgatagában. Ahogyan rá-rápillantott az asztala sarkán várakozó csomagra, egyre gyanúsabbá vált számára annak nagysága, majd egyre határozottabban kezdett kételkedni abban, vajon beleférhetett-e a négy megrendelt árucikk a közepes nagyságú papírzacskóba, majd miután kinyitotta, megbizonyosodott arról, hogy a megérzései, ahogyan szinte mindig, ezúttal is helyénvalónak bizonyultak, hiszen a négyből mindössze kettő volt benne, ráadásul – ahogyan az ilyenkor lenni szokott – a két olcsóbb, a két drágábbat viszont mintha a föld nyelte volna el. Szétnézett maga körül, kitekintett a folyosóra is, hátha a futár véletlen letette és ott felejtette a csomag másik részét, ilyesmiről azonban szó sem volt, csupán arról, hogy a rendelése háromnegyede szőrén-szálán eltűnt. Egy pillanatra elmerengett azon, hogy mit tegyen, hagyja-e annyiban a dolgot, ahogyan általában szokta, vagy próbáljon meg panaszt tenni, és legalább a lelkiismeretét megnyugtassa. Végül az utóbbi mellett döntött, s láss csodát, a panasza után néhány perccel már vissza is utalták neki a ki nem szállított áru értékét, ráadásul némi bónusszal kiegészítve, hiszen igencsak meglepődött azon, hogy ebben az országban ilyesmi egyáltalán előfordulhat, ráadásul ilyen gyorsan és ennyire profi módon.

Hogy mi lett a történet vége? Lehetett volna ez is. De nem ez lett. A barátomat ugyanis nem abból a fából faragták, hogy éhen maradjon, így hát értelemszerűen nem is maradt, csupán más megoldást választott, egy jóval hagyományosabbat és a történtek fényében kevésbé kockázatosat. Hazafelé menet beugrott az étterembe, ahonnan eredetileg rendelt, megvette azokat az ételeket, amiket szeretett volna, és az autóját asztallá, sőt valóságos étteremmé varázsolva útközben falta fel a finom falatokat, ráadásul ezúttal kivételesen még a morzsák miatt sem aggódott, arra a napra ugyanis már végérvényesen kifogyott az aggodalmaskodásra szánt percekből, meg hát – ahogyan maga fogalmazott – úgyis ráfért már egy alapos külső-belső tisztítás az autójára.

Nyitókép: Pixabay