Hosszú évek óta nem volt alkalmam busszal utazni. Nem tudom, mindebben volt-e némi tudatosság is, vagy csupán a véletlen műveként alakult így, bár ha jobban belegondolok, valószínűleg mindenkiben, aki a kétezres évek elején volt egyetemista Újvidéken, van egyfajta tudat alatti távolságtartás a buszozás élményétől, persze, minden bizonnyal azokban is, akik a kilencvenes években élték át ugyanazokat az élményeket, mint amiket mi a kétezres években.
2026. március 8., vasárnap
Terasz
Tizenhárom. Ez az a szám, amely először eszembe jut az olimpia kapcsán.
Gyermekkorom egyik kedvenc rajzfilmje a Herkules című Disney-alkotás volt. Annak idején számtalan alkalommal megnéztük testvéreimmel.
„Minek? Minek?
Ha jól emlékszem, azt olvastam korábban, hogy a kábítószer és a prostitúció után a futballban fordul meg a legtöbb pénz. Az első kettőt legalább tessék-lássék módon igyekszik kordában tartani, ha nem is leküzdeni a világ, a harmadik meg olykor kábít, máskor prostituálódik: kificamodott ideológiák szolgálatába áll.
Néhány évvel ezelőtt még jóízűen nevettem az egyik népszerű humorista viccén, amelyben a burgonyaszirom-reklámból ismert nagypapát figurázta ki, aki csalódottan jegyezte meg, milyen kár, hogy a régi szép idők jó dolgaiból már nem maradt semmi, ma viszont már egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy magam is azoknak a bizonyos régi szép időknek a meghatározó momentumain kezdek el mélázni, különös nosztalgiát érezve gyermekkorom szép pillanatai és meghatározó tevékenységei iránt.